"Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).
Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen
szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett
minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha
engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A
szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének
az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd
szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk,
hitünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt
engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit -
amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk.
Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de
ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is
meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett
esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit!
Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való
ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem
fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő
szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de
Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez
legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi
az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek,
mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg
számára.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.