Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a
vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad
neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a
dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó
tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon
abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.
A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte,
hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár
harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan
mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja,
nem engedtél volna el. És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár
azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta.
Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az
első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni
a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az
érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én
nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.