„Mintegy csudává
lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (71. Zsoltár. 7. vers)
„Csudává lettem sokaknak”, vagy, ahogy más fordítás mondja
„csodálkoznak rajtam sokan.” - mondja Dávid. Mi lehetett a csodálkozás oka?
Dávid isteni csodával legyőzte a Gáthi óriást, Góliátot,
több harci sikert ért el pásztorfiúként, mint a korabeli harcedzett vitézek,
vagy maga Saul a király. „És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és
mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1Sám.18:7)
Bizony, ez is lehetett volna a csodálkozás tárgya. Viszont,
Dávid az igaztalan üldözés miatt vált „csudává” sokak számára. A korabeli
bulvársajtó biztos tele volt történetével; A semmiből jött, hős lett, de
kiderült, hogy csak a trónt akarta megkaparintani. Vérdíjat tűztek ki a fejére,
de ez a ’rablófejedelem’, csodával határos módon mindig kicsúszik a hatóság
kezéből...
A tömeg számára ez a skandalum volt a csoda, Dávid számára
valami más. Amikor menekül féltékeny apósa gyilkos haragja elől, szabadulásában
nem saját találékonyságát, ügyességét látja, hanem Isten erejének
megnyilvánulását.
S hozzá hasonlóan, mi is üldözöttek vagyunk. „a ti
ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit
elnyeljen.” (1Pét.5:8)
Életünk nap, mint nap veszélyben forog. De az Úr, akiben
bízunk sokszor számunkra láthatatlan módon oltalmaz meg a legnagyobb
veszélytől, a kárhozat útjától.
Így ma Dáviddal együtt adjunk hálát az Örökkévalónak, hogy a
lelki harcunkhoz erőt ad ma is, és az Ő érdeméért győzőként ott ülhetünk, az Ő
királyi székében.
„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön
velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.”
(Jel.3:21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.