...amit vet az ember, azt fogja aratni is... (Gal 6,7)
Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés.
Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások
életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává.
Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem
értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon
tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne
úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.
Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy
istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja a jó
magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. Mindkettő ki fog
kelni, megtermi a maga gyümölcsét. Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije
van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. Senki nem akar kukoricát
szedni ott, ahova búzát vetett.
De szabad tudatosan is jó magot vetnünk. Úgy beszélni, élni,
cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az életet, gazdagítsunk másokat, „...aki
szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9,6)
Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, mert az
valamikor valakinek kamatozni fog.
De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk
learatni? Igen. A mi feladatunk a vetés. Az aratás Isten dolga. A mi nagy
kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést
betakarítani.
Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből
arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök
életet." (Gal 6,8) Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle
tölti az örökkévalóságot is. Aki vele járt itt, vele lesz a mennyben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.