Levél Filemonhoz: Ima és kérés (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Filem. 1,1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő], az atyafi, [a testvér, írják e levelet] Filemonnak [jelentése: szerető, szeretetteljes], a mi [Isten szerinti szeretettel, kedvesen, nagyon] szeretett [drága testvérünknek és] munkatársunknak,

Filem. 1,2 És Appiának »jelentése: előhozó, termékeny; gyümölcsöző« [a mi testvérünknek, és Isten szerinti szeretettel, kedvesen, nagyon szeretett, vagyis] a szeretettnek, és Arkhippusnak [jelentése: a ló gazdája; a ló mestere, lovakon uralkodó], a mi bajtársunknak [és harcostársunknak], és a te házadnál [a te otthonban] való gyülekezetnek [vagyis: kihívottak közösségének, vagyis: eklézsiának]:

Filem. 1,3 Kegyelem néktek [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Filem. 1,4 Hálát adok [folyton, és újra meg újra] az én Istenemnek mindenkor, [amikor megemlékezem rólad] emlegetvén téged az én imádságaimban,

Filem. 1,5 Mert hallom a te [(agapé): Isten szerinti] szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned [és hogy milyen hűséges vagy] az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában [és mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak]*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik: A Korinthusibeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz. 1,15-16)

A Kolosébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol. 1,3-4).

A Filippibeliekért: „És azért imádkozom [és könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]. Hogy megítélhessétek [és el tudjátok dönteni, és bírálni], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes, mi a lényeges, és fontos, hogy az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni és vizsgálni].

Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára. Teljesek lévén az igazságnak [vagyis a megigazulásnak] gyümölcsével [és hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [Más fordítás: és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztusban] az Isten dicsőségére és magasztalására, [és dicséretére].” (Fil. 1,9-11)

És azért imádkozik, hogy az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; nem henceg], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]^. Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan.

Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [vagyis nem keresi a maga érdekeit, a maga javát], nem gerjed [és nem lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [és nem számítja fel, és nem tartja számon] a gonoszt [a rosszat; a sérelmet, és nem gondol rosszra]. Nem örül [és nem örvendezik] a hamisságnak [a gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [és örvendezik] az igazsággal; [és örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli].

Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, és magában tart], mindent hiszen [és elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19)

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)

Filem. 1,6 Hogy a te hitedben [és meggyőződésedben] való közösség hathatós [(energész): aktív, működő, tevékeny, és hatékony] legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak [vagyis jó dolgoknak, és javaknak] megismerése [és megértése] által. [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy a hitünkben való közösséged, és a benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amiket Krisztusért megtehetünk, és ami a mienk a Krisztusban]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek [tudjátok] a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét [kegyelmét], hogy gazdag lévén, [mégis teljesen] szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok [és gazdaggá lehessetek, ezzel mutatta meg, mennyire szeret benneteket]” (2 Kor. 8,9).

„Aki, mikor Istennek formájában [vagyis alakjában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [és nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]. Hanem önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)].

Más fordításban: »Hanem azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, és valóban olyan is volt, mint egy szolga« (Fil. 2,6-7)

Filem. 1,7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van [és sok buzdítást, és bátorítást kapunk] a te [(agapé)= Isten szerinti] szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik [bensői] megvidámodtak [és felüdültek] te általad, atyámfia [testvérem].

[Más fordítás: Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felvidítottad (és megnyugtattad) őket. De még engem is megvigasztaltál, és nagy örömet szereztél]  

Filem. 1,8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő [ami kötelességed volna];

»Más fordítás: Filemon, valamit meg kellene tenned. Igaz, meg is parancsolhatnám ezt neked, hiszen lenne rá hatalmam«,

Filem. 1,9 A szeretetért inkább [csak] kérlek, ilyen lévén, én [az öreg] Pál, a megvénhedett, most pedig [megkötözött] foglya is a Jézus Krisztusnak;

Filem. 1,10 Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem [akinek bilincseimben adtam életet], Onésimusért [jelentése: hasznos, hasznot hozó, használható],

Filem. 1,11 Aki egykor tenéked haszontalan [és hasznavehetetlen szolgád] volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos [használható és nagyon drága lett],

Filem. 1,12 Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz

[Más fordítás: te pedig úgy fogadd őt, mint az én szívemet]!

Filem. 1,13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon [és segítségemre legyen] nékem az Evangéliumért szenvedett fogságomban [vagyis az örömüzenetért viselt bilincseimben];

Filem. 1,14 De a te megkérdezésed [és beleegyezésed] nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen [és hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem saját elhatározásodból].

Filem. 1,15 Mert talán azért vált meg [és szakadt el] tőled ideig-óráig [vagyis azért hagyott el téged rövid időre], hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza [hogy őt örökre visszanyerd];

Filem. 1,16 Nem úgy immár [és többé már nem], mint (rab)szolgát, hanem (rab)szolgánál nagyobbat [és jóval többet], mint szeretett atyafit [mint kedves testvéredet], kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind (hús)testben, mind az Úrban.

[Más fordítás: aki nekem is, de sokkal inkább neked, hústesti értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred].  

Filem. 1,17 Azért, ha engem részestársadnak [veled közösségben lévőnek] tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.

Filem. 1,18 Ha pedig valamit vétett ellened [ha valamivel megbántott, vagy bármivel megkárosított téged], avagy adós [és tartozik neked], ezt nekem ródd fel [mert én kezeskedem érte, tőlem kérd számon, vagyis azt nekem számítsd fel, én megfizetem helyette].

Filem. 1,19 Én Pál írtam az én [saját] kezemmel, én [azt] megfizetem [vagyis megadom neked]: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem

[Más fordítás: Azt ugyanis nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem].

Filem. 1,20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vidámítsd meg az én szívemet [az én bensőmet] az Úrban

[Más fordítás: Igen, testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet az Úrért! Vidámíts fel engem, és nyugtasd meg, üdítsd fel az én szívemet, - a bensőmet - Krisztusban; szeretnék benned örömet találni az Úrban]!

Filem. 1,21 Bízván [mert biztos vagyok] a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni.

Filem. 1,22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom

[Más fordítás: Remélem, hogy Isten válaszolni fog az imádságaitokra, és hamarosan meglátogatlak benneteket].

Filem. 1,23 Köszönt téged Epafrás (Jelentése: Aphroditének szánt,

szeretetre méltó, kedves; pezsdülő; ékesszóló), [aki velem együtt raboskodik Jézus Krisztusért, vagyis] az én fogolytársam a Krisztus Jézusban*

*A Kolossébeli Epafrás Pál apostollal szolgált, és hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált: „….Epafrás… [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunk, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,7)^.

És aki nem hagyta el az apostolt a fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek őfelőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában (jelentése: a nép igazsága; népítélet) és Jerápolisban (Jelentése: szent város, papok városa) vannak” (Kol. 4,12-13)

Filem. 1,24 Továbbá Márk [jelentése: védelem], Aristárkhus [jelentése: a legjobb vezér, a legjobb uralkodó], Démás [jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője, népek kormányzója] és Lukács [jelentése: napfényes, világos, fényt adó], az én munkatársaim [is köszöntenek]*

*Márk (Márk héber neve: ióannész, vagyis János) Pál apostol és Barnabás segítőtársa volt, már a közös szolgálatuk elkezdésekor: „Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,5).

Péter apostol úgy ír róla, mint saját fiáról: „Köszönt titeket a [veletek] együtt (ki)választott babiloni (Babilonban lévő)[gyülekezet] és Márk, az én fiam” (1Pét 5:13).

 Aristárkhus egy Tessalonikai keresztény volt, aki az apostollal szolgált: „… a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus” (Csel. 20,4).

És amikor az apostolt hajón vitték Rómába, ő az apostollal együtt ment: „Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindultunk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Tessalonikából való” (Csel. 27,2).

Démás is az apostollal szolgált, de később így ír róla az apostol: „… Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába…” (2 Tim. 4,10).

Lukács tartott ki végig az apostol mellet, még a római fogság idején is: „Egyedül Lukács van velem…” (2 Tim. 4,11)

Filem. 1,25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [vagyis: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen a ti szellemetekkel! Ámen [Filemonhoz küldetett Rómából az Onésimus szolga által].