Ige: A mennyi Jeruzsálem

Márk is bizonyságot tesz az Urat követőknek tett ígéretről: „És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki száz annyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldöztetésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Márk. 10,28-30)

 Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És monda Péter: Ímé mi mindent (és mindenünket) elhagytunk, és követtünk téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet (vagyis sokszorosát) ne kapna ebben az időben (és ebben a világban), a jövendő világon pedig, örök életet, vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Luk. 18,28-30)

Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben (vagyis kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis törzsét)” (Luk. 22,28-30)

„Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7)

Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21)

És: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek, és senkinek), még csak észbe sem jutnak; Ezért örüljetek (és vigadjatok) és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé (és örömre)” (Ésa. 65,17-18)

János apostolnak megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Jel. 21,1-2)