„Mondd ezt a
bölcsességnek: Én néném vagy te. És az eszességet (ítélőképességet, és a
megkülönböztető képességet, a felismerést, és megértést, az értelmet, és
belátást jó) ismerősödnek (rokonodnak, hozzátartozódnak) nevezd. Azért, hogy
megőrizzen (figyeljen, szemmel tartson, ügyeljen, és megóvjon) téged a nem hozzád tartozó asszonytól
(az ellenséges, káros, gonosz idegentől),
és az ő (simulékony, álnok, csalárd és hízelkedő) beszédével (kérdéseivel, állításaival, kijelentéseivel,
tanításával, prédikációjával, üzenetével, és próféciájával) a kegyelemből (ne fosszon meg, és ne raboljon ki).” (Péld.
7,4-5).
Mert aki hozzá tér, az nincs tudatában annak, hogy: „ott élet nélkül valók (vagyis a holtak
szellemei, és csak árnyak,) vannak (és
hogy ott csak halotti árnyak találhatóak);
és (kifürkészhetetlen mélyre helyezi) az
ő hivatalosait, (akiket elhív)!” (Péld. 9,18).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.