Megáld téged Istened az Úr mindenben, amit cselekszel"
(5Móz 15,18).
Izráelben a
rabszolgákat bizonyos szolgálati idő eltelte után fel kellett szabadítani, és
ha az elhagyta ura házát, bőségesen el kellett látni. Urának mindezt kész
örömmel kellett megtennie, mert csak így nyert áldást az Úrtól. Ennek az
igehelynek a szelleme és Krisztus
törvénye is arra kötelez minket, hogy bánjunk jól
beosztottainkkal. Gondoljunk arra, miképpen jár el velünk Urunk. Ez kötelezzen
arra, hogy mi is jóakaratúan bánjunk másokkal.
Aki a kegyelmes Isten gyermeke, legyen nagylelkű saját maga
is. Hogyan várhatjuk üzleti
ügyeinkben Mesterünktől az áldást, ha elnyomjuk azokat, akik
nekünk szolgálnak?
Milyen nagy áldást
helyez kilátásba ez az Ige a nagylelkű ember számára! Aki áldott minden
cselekedetében, az igazán áldott! Az Úr ezt az áldást részben anyagi jólétben,
részben lelki-szellemi áldásokban, részben pedig jótetszésének
kinyilvánításában adja, és ez utóbbi a
legjobb valamennyi között. Megérezteti velünk, hogy milyen
megkülönböztetetten gondja van ránk, és milyen különlegesen körülvesz
szeretetével. Ez földi életünket az eljövendő élet örömteli előízévé teszi.
Isten áldása több, mint a vagyon. Úgy gazdagít meg, hogy abból nem következik
szomorúság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.