A tékozló fiú történetében a fiatalabb testvérrel szoktunk azonosulni, magunkat tékozló fiúként látva, ahogy megtérünk Istenhez.
Néhányan közülünk még az idősebb fiúval is azonosulunk,
ráébredve, hogy bűnös módon neheztelést táplálunk azok iránt, akiket Isten
kegyelmében részesít, pedig mi - helytelenül - őket "kevésbe jó
keresztényeknek" ítéljük meg, mint magunkat.
De gondoltunk-e valaha is arra, hogy Isten azt kívánja,
hogy a tékozló fiú atyjával azonosuljunk, aki "nem rója fel a
rosszat", miközben a látóhatárt kémleli, minduntalan reménykedve, hogy fia
hazatér. (1Kor 13,5)
Ne feledjük, mi úton vagyunk, hogy Jézus által a mennyei
Atyához hasonlatosak legyünk, szívünk legyen olyan, mint az övé, elménk mint az
övé, figyelmünk forduljon mások felé, mint az övé. Arra hívattunk el,
hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, s mikor hasonlítunk Jézusra, hasonlítunk
az Atyára is. (Jn 10,30)
Az emberek meglátják majd bennünk a családi hasonlatosságot,
mint a fiakban és lányokban. Látni fogják, hogy Atyánk érettsége mint
munkálkodik bennünk és általunk. Célunk, hogy a hit atyjává, forrásává legyünk,
élő példája annak, hogy az Atya milyen könyörülettel fordul mindenki felé.
Őszintén megvallom, a gondolat, hogy a hit atyjává váljak,
éppoly idegenül hangzik számomra, mint számodra elhinni azt, hogy a hit
forrásává érhetsz. Tulajdonképpen lehetetlennek tűnik, mégis, ez az, amivé
válnunk kell.
Mi az, ami meggátol abban, hogy érettebb kereszténnyé válj
2012-ben?
Oswald Chambers-t idézve: "Nem akarsz szent lenni, vagy
nem hiszed, hogy Isten szentté tehet?"
(Daily Hope by John Walker, 2011. december 30.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.