"Adj alkalmat Istennek, hogy segítsen!"
Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte
el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett. Megállt egy
pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt
munkába siető emberekkel.
A régi helyén, az átjáró kezdetén ült az idős virágárus
néni. A lába elé, egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virágokból készített
csokrait. A néni mosolygott; idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől
sugárzott.
A fiatalasszony nem sokat gondolkodva lehajolt, kiválasztott
egy csokrot és közben megkérdezte a nénitől:
- Ahogy nézem, ma boldog, ugye?
- Miért ne lennék? - válaszolta. - Minden rendben van, hát
nem?
Toprongyos volt és nagyon öreg. A fiatalasszony ezért
meglepődött a matróna válaszán.
- Maga már évek óta itt ül. És mindig mosolyog. Úgy látszik
jól viseli a bajokat!
- Aki ilyen magas életkort megélt, az nem kerülheti el a
bajokat. Tudja, kedvesem, olyan ez, mint Jézus és a nagypéntek... S akkor
elhallgatott.
- Mint micsoda?- kérdezte a fiatalasszony.
- Mondom, mint Jézus és a nagypéntek... Amikor Jézus
pénteken meghalt a kereszten, ez volt az emberiség legrosszabb napja. S amikor
jönnek a bajok, nekem mindig ez jut az eszembe. Mert ilyenkor az is eszembe
jut, mi történt harmadnap, Húsvétkor. Jézus feltámadt a halálból.
Amikor a dolgok rosszul mennek, már megszoktam, hogy várok
három napot, mert akkor valahogy minden jóra fordul.
A fiatalasszony búcsúzásul a nénire mosolygott, majd
továbbment. Azóta, amikor csak gondjai támadnak, mindig eszébe jutnak a néni
szavai:
"Adj alkalmat Istennek, hogy segítsen! Várj három
napot!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.