Ige: Az imádkozásról

Az Evangélium bizonyságtétele szerint az Úr Jézus minden cselekedete előtt azt megbeszéli mennyei Atyjával, példát adva minden hívőnek. 1. A tanítványokat előre küldi, hogy Ő meg tudja beszélni az aktuális tennivalót„És azonnal kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig (elbúcsúzott tőlük, és) elbocsátotta őket, felméne a hegyre imádkozni” (Márk. 6,45-46)

Amikor az emberek királlyá akarják tenni: „Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak (érte) és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult (vagyis visszavonult) egymaga a hegyre” (Ján. 6,14-15)

Mielőtt a tanítványait kiválasztja: „És lőn (és történt) azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és imádkozva virrasztotta át az éjszakát). És mikor megvirrada, előszólítá (és odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12-13)

 Mielőtt a tanítványainak kijelentette, hogy mi vár Őreá: „És lőn (történt), mikor ő (egyszer) magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?” (Luk. 9,18)

Mielőtt kijelenti, és bemutatja, hogy mi a feladata: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [és eltávozva a városból], elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék” (Márk. 1,35)