2012. április 26.

Rövid történet a tizedről



Volt egyszer egy ember akinek nem volt semmije, de Isten adott neki tíz almát.

* Három almát adott, hogy legyen mit ennie;

* három almát adott arra, hogy azok árát ruházkodásra költse;

* hármat pedig, hogy azok fölhasználásával megvédje magát az időjárás káros hatásaitól, az esőtől és a naptól.

* Egy almát arra adott, hogy tudjon valamit visszaadni Teremtőjének, amivel kifejezheti háláját a kilenc almáért, amit magára költhetett.

Így az ember három almát megevett, három árát öltözködésre költötte, hármat pedig az otthonára fordított, házat épített.

Ekkor ránézett a tizedik almára... Az sokkal nagyobbnak és zamatosabbnak látszott a többinél.

Tudta, hogy Isten azért adta, hogy hálából egyet visszaadhasson a kilencért.

Végül is így okoskodott: Istennek úgy is van elég. A világ összes almája az Övé ...

... így az ember megette a tizedik almát, és Istennek visszaadta - a csutkát.


Isten neked is adott almát minden szükségleted kielégítésére. Azon felül is ad, hogy kifejezhesd iránta való háládat.

Hajlandó vagy visszaadni Istennek a legnagyobb és a legjobbnak látszó almádat? Vagy csak a csutkát adod?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.