Mert Aki
gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti szeretetet),
az: „Boldog, aki a nyomorultra
(nincstelenre) gondol (akinek gondja
van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem (ha bajba kerül, a csapás) napján megmenti azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (boldoggá
teszi itt a földön), és nem adhatod oda
(mert nem engedi át) ellenségei
kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei
dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést -
jobbulást - ad); bármilyen az ágya,
megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik,
és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)
Ezért: „Amit
leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől
megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)
„Aki megutálja (megveti) az ő
felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik
(aki az alázatosokon könyörül), boldog
az!” (Péld. 14,21)
„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki
pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)
És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt, gyalázattal illeti annak
Teremtőjét (Alkotóját); aki
gyönyörködik másnak nyomorúságában (és aki a veszedelemnek örül), büntetlen nem marad!” (Péld. 17,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.