Az óra (Meghallani Isten hangját)
Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt hűtőszekrény, az
emberek jégházakat használtak, hogy az élelmiszerek ne romoljanak meg. Ezeknek
a kis építményeknek vastag falai voltak, nem volt rajta ablak, csak egy jól
záródó ajtó.
Télen amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki,
és odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg fűrészport, és
így az kitartott majdnem nyárig.
Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a
jégházban, miközben ott dolgozott. Áttúrta az egész fűrészport, szorgalmasan
keresgélt , de az óra csak nem lett meg.
Egy kisfiú aki hallotta, hogy elveszett az óra, belopakodott
az ebédszünetben a jégházba. Nemsokára megjelent az órával együtt. A csodálkozó
kérdésre, hogy miként sikerült megtalálnia az órát, ezt felelte:
- Jól becsuktam az ajtót, lefeküdtem a fürészporba, teljesen
csendben voltam, és
meghallottam az óra ketyegését."
Gyakran nem halljuk tisztán Isten hangját. El vagyunk
foglalva azzal, hogy buzgón, sőt néha kétségbeesetten keressük az Ő akaratát. Elcsüggedünk
és türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt is
feltételezzük, hogy Isten nem törődik velünk. De ha szeretnénk meghallani a
hangját, nem csak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is kell csendesednünk
előtte. Atyánk azt mondja gyermekeinek:
"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az
Isten"(Zsolt 46,11)
Ott, az Ő áldott jelenlétében meg fogjuk hallani halk
hangját:
"Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek
le!" (Ézsaiás 30,21)
P.Smidt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.