2 Timóteus 1fejezet: A kegyelmi ajándékok felgerjesztése (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Tim. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély], Jézus Krisztusnak apostola* [írja e levelet], Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint.

[Más fordítás: Üdvözlet Páltól, Jézus Krisztus apostolától. Isten akarta, hogy apostol legyek, és nyilvánosan kihirdessem mindenkinek azt az életet, amelyet Isten megígért, és amely Jézus Krisztusban található]

*Apostola: (aposztolosz: valahova hivatalosan, konkrét megbízással elküldött, kiküldött személy, aki az Úr Jézus hatalmával szól és cselekszik; teljhatalmú megbízott. az Úr Jézus hírvivője, küldötte)

2 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő, Istennek kedves], az én szeretett fiamnak: kegyelem* irgalmasság** békesség*** az Atya Istentől [vagyis Istentől, a mi Atyánktól] és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól****

*Kegyelem: (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása]

**Irgalmasság: (eleosz): könyörület, gyengéd, szerető, irgalom

***Békesség: (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.

****Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3).

Az apostol minden levelében így áldja meg Timóteust (vagyis minden Istent szerető hívőt): „Pál, Jézus Krisztus [kiküldött] apostola a mi megtartó [üdvözítő, megmentő] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [az Ő felhatalmazása alapján írja e levelet]

»Más fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta«.

Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli, istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól” (1 Tim. 1,1-2).

Így Timóteus már Korintusban is együtt szolgált az apostollal: „Pál (jelentése: kicsi; alacsony, csekély), Jézus Krisztus apostola [teljhatalmú megbízottja, aki az őt küldő Úr Jézus hatalmával szól, cselekszik]. Az Isten akaratából [és határozatából] és Timóteus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli, Istenfélő) az atyafi [vagyis a testvér, írják e levelet]. Az Isten (kihívott)gyülekezetének [eklézsiájának], amely Korinthusban van (jelentése: jóllakott), mindama szentekkel  egybe [akik kapcsolatba kerültek Istennel], akik egész Akhájában (jelentése: bajban; gyászban, fájdalomban, szorongásban) vannak” (2 Kor. 1,1).

A testté lett Ige, az Úr Jézus jelenti ki, hogy mi az ígéret, és annak feltétele: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én logoszomat, vagyis igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott (és aki elküldött), (annak) örök élete van; és nem megy a kárhozatra (vagyis az ítéletre), hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

 Így tehát Újszövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid. 9,15)

2 Tim. 1,3 Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől [(progonosz): ős-szülőktől] fogva* tiszta [(katharosz): tiszta, mocsoktalan; érintetlen; vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű; őszinte, romlatlan, becsületes] lelkiismerettel [(szüneidészisz): szellemi együttészleléssel; szellem-önismerettel; Az embernek az a szellemi képessége, hogy meg tudja ítélni a saját jó vagy rossz cselekedeteit]. Hogy szüntelen [(adialeiptosz): megszakítás nélkül, állandóan] gondolok reád [(mneia): megemlékezem; említést teszek] könyörgéseimben [imádságomban] éjjel és nappal,

*Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint (itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint). Buzgó lévén az Istenhez, (és én is így rajongtam Istenért) miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig (e tanítás, ez út követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén (tömlöcbe juttatva) mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).

 A Galatáknak így ír: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam [könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét (eklézsiáját)], és pusztítottam azt, [és a romlására (pusztulására) törtem]. És felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus).

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

 De az Úr lehajolt hozzá, és szolgálatra rendelte, ezért írja: „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott). Rendelvén a szolgálatra, Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1 Tim. 1,12-13)

2 Tim. 1,4 Kívánván [(epipotheó): vágyakozva] téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be*

*Ezért kéri az apostol, hogy: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni” (2Tim. 4,9)

2 Tim. 1,5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): nem tettetett, nem színlelt, képmutatás nélküli, őszinte] hit [(pisztisz): bizalom, meggyőződés, bizonyosság, hit]* amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban [jelentése: kellemes] és anyádban Eunikában [jelentése: győztes; örvendetes győzelemmel megáldott; diadalmas]; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.

* „És: hogy gyermekségedtől fogva tudod (és ismered) a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által” (2 Tim. 3,15)

2 Tim. 1,6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra lángra kell lobbantanod, hát szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi ajándékát [(khariszma): a Szellem megnyilvánulását], amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. [Más fordítás: Éppen ezért, emlékeztetlek arra az ajándékra (a Szent Szellemre), amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg. Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz]*

*És arra inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban hívőket: „Meg ne vesd (és ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked prófétálás által, a presbitérium (vagyis a vének) kezeinek reád tevésével” (1 Tim. 4,14.

Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és vőnek Szent Szellemet, (és részesültek a Szent Szellem ajándékában)” (Csel. 8,17).

Pál apostol Efézusban élő hívőket talált: „És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette a) kezét, szálla (vagyis leszállt) a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6).

És ez így történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (Jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment) a Nún fiát (Jelentése: hal, folyamatosság; utód, sarj), a férfiút, akiben Szellem van, és tedd őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18).

És ennek eredményeképpen: „Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék (és megtelt) bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek. (5 Móz. 34,9)

2 Tim. 1,7 Mert nem félelemnek* [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek** és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak*** szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]****

*Félelem: (deilia): félénkség, gyávaság.

**Erő: (dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom. hatalomból fakadó erő, tekintély; természetfelleti tettekben megnyilvánuló erő.

***Józanság (szófroneó): szó szerint: olyan magatartás, amely egy célra irányultan, egyoldalúan törekszik valamire, amit nem az elvakultság, hanem az üdvösség mozgat. Szabadabb fordításban: Isten Igéje szerint gondolkodik. A józanság nem pusztán racionális mérlegelés, hanem az erő és szeretet Szelleme által megvilágosított értelem, amely az Isten akaratának megfelelő helyes cselekvést felismeri és cselekszi.

****És újra figyelmeztet az apostol: „Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, és újra féljetek, rettegjetek] hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám!

[vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]” (Róm. 8,15).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15)

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

Hát: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

 Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)

De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (és rólatok), hogy megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (és egy szívvel) viaskodván (és együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (a kárhozat: vagyis: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28).

Amikor István hirdette az Igét a szanhedrin előtt: „… nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala

(Más fordítás: de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt)” (Csel. 6,10).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Vigyázzatok hát, hogy: „A Szellemet meg ne oltsátok” (1 Thess. 5,19).

A feltámadott Úr mondja az övéinek: „… monda azért nékik Jézus: … Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8)

2 Tim. 1,8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab]* hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot]** az Evangéliumért Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma]*** szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]****

*Foglyát: (deszmiosz): aki Őérte vagyok bilincsben, vagyok fogoly, és rab.

**Szenvedj: (szügkakopatheó): szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot.

***Hatalma: (dünamisz): erő, képesség, hatalom; erő megnyilvánulás.

****Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [(hamartólosz): céltévesztett] nemzetség között [nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban]. Az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [(hotan): amikor, bármikor, valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás, erő] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak].

Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

2 Tim.1,9 Aki megtartott* [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre** elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végezése*** [elhatározása, szándéka] és kegyelme**** [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]***** »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«******

*Megtartott (szódzó): megtart, biztonságban megőriz, megment, megszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; egészségessé tesz; életben tart;

**Szent élet: (hagiosz): tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti

***Végzése [(protheszisz): elhatározás, szándék, végzés.

****Kegyelme: [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm, jóindulat, kedvezés.

*****Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

******És így folytatja az apostol: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [a mennyeiek között] a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése/elvetés Isten színe elől/] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3.

Mert kegyelemből [öröm; Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9).

Ugyanis: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja, meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek (ennek előképe a templomban lévő frigyláda fedele, a kegyelem fedele] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát  megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte [megbocsátotta] türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által” (Róm. 3,23-30)

„Mi pedig: „tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy (hús)test sem igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16).

„Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint [természetszerűleg] cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14)

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).

„Mert (valamikor) régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (rabjai, és) szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek, és) egymást gyűlölők valánk.

De mikor a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek jó volta (jósága) és az emberekhez való szeretete (emberszeretete) megjelent. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása (és a Szent Lélek újjászülő és megújító fürdője) által.

Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint (részesei legyünk az örök életnek)” (Tit. 3,3-7)

2 Tim. 1,10 Megjelentetett* [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak** [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése*** [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte**** a halált. Világosságra***** hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet****** [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot******* [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által. [Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]********

*Megjelentetett: (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá tesz; ismertté tesz; kijelent; szemmel láthatóvá tesz.

**Megtartónknak: (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító.

***Megjelenés: [(epiphaneia): megjelenés, feltűnés, ragyogás, megmutatkozás, nyilvánvalóvá létel, az elrejtett istenség láthatóvá létele.

****Eltörölte (katargeó): érvénytelenítette, eltörölte.  Szó szerint: teljesen működésképtelenné tette.

*****Világosság: (phótidzó): megvilágít, világosságra hoz, láthatóvá tesz.

******Élet (dzóé): A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája.

*******Halhatatlanság: (aphtharszia): romolhatatlanság, el nem múlás, múlhatatlanság, örökkévaló.

********Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse]  azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre].

»Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta]  nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk  Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15,53-57).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött (és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).

 És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)

2 Tim. 1,11 Amelyre [az örömüzenetre] nézve tétettem én hirdetővé és apostollá [meghatalmazott, teljhatalmú megbízottjává, aki a küldő személy –vagyis az Úr Jézus – hatalmával szól, cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává*

*És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát” (Eféz. 3,8)^.

 Mert az Úr Jézus az: „Aki által vettük [és nyertük, és kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [az apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)

„Aki adta önmagát váltságul mindenekért (mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében, Ami végett rendeltettem én hirdetővé (és hírnökül) és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket” (1 Tim. 2,6-7)

2 Tim. 1,12 Amiért szenvedem [és elviselem, eltűröm] ezeket [a dolgokat] is: de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem [mert ismerem Őt, Jézust, akiben hiszek], és bizonyos vagyok benne [és meg vagyok győződve], hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. [Más fordítás: mert tudom, hogy neki van hatalma, mert Ő erős, hatalmas, és képes arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra]*

*És hogy mi az a kincs,erről így ír Timóteusnak: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva (a rád bízott kincset, a hitet és ismeretet), elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek (gnózisnak) ellenvetéseitől” (1 Tim. 6,20)

2 Tim. 1,13 Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.

[Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása].

2 Tim. 1,14 A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által*

*Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek (elfogadva, és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).

 De: „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok (sok tanú előtt, és sok) bizonyság által, azokat add át megbízható embereknek, kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2,1-2).

 Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14).

Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10)

2 Tim. 1,15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem [és elhagytak, elhajlottak, és cserbenhagytak] az Ázsiabeliek [jelentése: mocsár] mind, kik közül való Figellus [jelentése: menekülő] és Hermogénes [jelentése: született szónok, fordító vagy magyarázó].

2 Tim. 1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus [jelentése: hasznos, hasznot hozó] háza népének: mert gyakorta megvidámított [mert sokszor meglátogatott és felüdített] engem; és az én bilincsemet nem szégyenlette;

2 Tim. 1,17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.

2 Tim. 1,18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod [sőt te tudod legjobban]*

35 És így folytatja az apostol: „Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás (jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője) engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába (jelentése: hamisság győzelme). Krescens (jelentése: a növekvő) Galáciába (jelentése: Csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete). Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése: csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény). Egyedül Lukács (jelentése: a megvilágosított, a fénylő, sugárzó) van velem. Márkust (jelentése: védelem) magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas (és hasznomra van) a szolgálatra” (2 Tim. 4,9-11).

 És így: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik” (2 Tim. 4,16)