"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden
népet" (Mt 28,19).
Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments
lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -, hanem azt:
"Menj és tégy tanítvánnyá minden népet." Addig azonban nem tehetsz
tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. Amikor a tanítványok
visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is
engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek;
örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám". A kiküldött
tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hű maradjon Isten hívásához és
ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni. Van a
lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentől való,
hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez
térítsünk.
Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek
megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyőzni
bennük a tompa közönyt; hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk
legyen Jézus Krisztussal. "Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?"
Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben. Egy dologban
von kérdőre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?" Ismerem-e
bennem lakó Szent Szellemének hatalmát? Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és
elég bolond-e a világ szerint, hogy Jézus Krisztus szavára építsek? Vagy hátat
fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Ő szolgájának egyetlen
elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban?
Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az
utat, melyet Urunk jelölt meg: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és
földön..., menjetek el azért."
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.