Ige: Kijelentés a meg nem tért szívről

Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok (és értetlenek) vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (mert az nem teheti tisztátalanná)? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít (Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert (és az teszi tisztátalanná). Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek (kapzsiságok), gonoszságok, álnokság (csalás), szemérmetlenség (kicsapongás), gonosz szem (irigység), istenkáromlás, kevélység (gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23)

Az ember szívéről (bensőjéről, vagyis szellemi életének középpontjáról) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5) „… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21)

Bizony: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (és javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (és tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10)

Erre Isten az Úr Jézus megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz, isteni természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis a régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,9-10)

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [és az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni való (mert valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test, [vagyis az érzéki test] hízlalására valók (és a hústest kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23)

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29)

 Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8)  Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: „Minden mérgesség (keserűség) és fölgerjedés (indulat) és harag és lárma (és kiabálás) és istenkáromlás kivettessék közületek (és legyen távol tőletek) minden gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31)