Krisztus több mint egy rendszer, hagyomány vagy hit. Ő
egy Személy, aki ismeri a szükségeinket, érzi a fájdalmainkat és együtt érez a
gyengeségeinkkel. Bizalmunkért cserébe Ő bűneink megbocsátását ajánlja, azt
hogy közben jár értünk, és hogy az Atya elé visz minket Sírt értünk, meghalt
értünk és feltámadt a halálból, hogy bebizonyítsa mindazokat, amiket Magáról
állított. A halál legyőzésével megmutatta nekünk, hogy megmenthet minket a
bűneinktől, élhet rajtunk keresztül ezen a földön, és végül biztonságban a
mennybe vihet minket. Felajánlja Magát ajándékul mindazoknak, akik bíznak Benne
(János 20:24-31).
2. A Vallás Hinni és Tenni Kell
A vallás az, ha hiszünk Istenben, eljárunk a vallási
istentiszteletekre, katekizmust veszünk, megkeresztelkedünk és úrvacsorázunk. A
vallás hagyomány, rituálé, ceremónia és megtanulni a különbséget a jó és a
rossz között. A vallás az, ha olvassuk és megjegyezzük a Szentírás, ha
imádkozunk, adakozunk a szegényeknek, megünnepeljük a vallási ünnepeket. A
vallás a kórusban való éneklés, a szegényeknek nyújtott segítség, és megjavulás
a múlt hibáiból. A vallás olyasmi, mint amit a farizeusok, a Szentírás-kedvelő,
konzervatív, szeparatista lelki vezetők gyakoroltak, akik eléggé gyűlölték
Jézust ahhoz, hogy a halálát kívánják. Nam csak azért gyűlölték Őt, mert
szakított a hagyományokkal, hogy az embereknek segítsen (Máté 15:1-9), hanem mert
átlátott a vallásukon egészen a szívükig.
3. A Vallás Nem Változtatja Meg a Szívet
Jézus a vallásos farizeusokat a mosogatók egy
csoportjához hasonlította, akik kívülről lemossák a poharat, de benne hagyják a
koszt. Azt mondta: "Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a
pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal
és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a
belsőt is?" (Lukács 11:39-40). Jézus tudta, hogy az ember cselekedetei
megváltoztatása nélkül is lecserélheti a külcsínt (Máté 23:1-3). Tudta azt,
hogy a vallásos bizonyságok és ceremóniák nem változtathatják meg a szívet. Azt
mondta az egyik vallásos embernek, hogy ha valaki nem "születik újjá"
a Lélek által, nem láthatja meg Isten országát (János
3:3). Azonban a legtöbb vallási vezető
egészen a mai napig elfelejti, hogy míg a vallás figyelmet fordíthat a külső
megjelenésre, egyedül Krisztus változtathatja meg a szívet.
4. A Vallás Felnagyítja Az Apró Dolgokat
Jézus azokhoz a vallásosakhoz szól, akik elvesztek a
részletekben, amikor azt mondta: "De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet
adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az
igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és
amazokat sem elhanyagolni!" (Lukács 11:42). Jézus látta a
hajlandóságunkat, hogy szabályokat hozzunk és az "erkölcsileg helyes"
viselkedésre figyeljünk ahelyett, hogy arra a fontosabb kérdésre figyelnénk,
hogy miért akarunk jobbak lenni. Miközben a farizeusok jók voltak abban, hogy a
tudást annak logikai következményeiig véghezvigyék, megfeledkeztek arról, hogy
Istent nem érdekli az, hogy mennyit tudunk, amíg nem tudja, hogy mennyire
törődünk. Erre a fontosabb "miért"-re gondolt Pál apostol is, amikor
azt írta: "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig
nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom... És ha
szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig
nincs bennem: semmi hasznom abból." (1 Korinthus 13:1,3).
5. A Vallás Az Emberi Elfogadást Ajánlja és Nem Istenét
Jézus a legerősebb kritikát azokra a vallásos emberekre
tartogatta, akik lelki jó hírüket arra használták, hogy társadalmi figyelmet és
tiszteletet szerezzenek. Ezeknek az embereknek Jézus azt mondta: "Jaj
nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a
köszöntéseket a tereken!" (Lukács 11:43). Azután a tanítványokhoz szólva
azt mondta a farizeusokról: "Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek
az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk
bojtjait;" (Máté 23:5). Jézus tisztán belelátott a vallásos gyakorlatba,
amely szerint az ember véleménye sokkal fontosabb és kívánatosabb, mint Isten
elfogadása.
6. A Vallás Kétszínűvé Tesz Minket
Jézus azt mondta: "Jaj nektek, mert olyanok vagytok,
mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!" (Lukács
11:44). Mi tűnik jobban annál, mintha szépen felöltözünk, eljárunk az
istentiszteletekre, és olyan dolgokat cselekszünk, amelyek tisztességesnek,
Istenfélőnek tüntetnek fel minket? Mégis mennyi vallásos tudós, szolgáló és
hűséges követő tagadta meg a tiszteletet és bátorítást a feleségétől, a
figyelmet a gyerekeitől, és a szeretetet az ellenfeleitől? Jézus tudta azt,
amit mi gyakran elfelejtünk: "Ami jónak tűnik, még lehet gonosz
szívű."
7. A Vallás Megnehezíti a Nehéz Életet
Mivel a vallás nem változtathatja meg a szívet, ezért
törvényekkel és elvárásokkal próbálja irányítani az embereket, amelyeket még
azok a hitbuzgók sem tudnak megtartani, akik értelmezik és alkalmazzák a szabályokat.
Erre a "teher tényezőre" gondolva mondta azt Jézus: "De ő így
válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket
elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek
azokat." (Lukács 11:46). A vallás nagyon jó abban, hogy a helyes
viselkedés és kapcsolatok magas elvárásait leírja, azonban gyenge abban, hogy
valós és kegyes segítséget nyújtson azoknak, akik felismerik, hogy nem tudtak
megfelelni azoknak az elvárásoknak.
8. A Vallás Megkönnyíti, hogy Megtévesszük Magunkat
Viccesen szokták mondani: "Szeretem az emberséget.
Csak az embereket nem állhatom ki." a farizeusok hasonló gondolat szerint
éltek, azonban az nem volt vicces. Jézus szerint, a farizeusok azzal
büszkélkedtek, hogy a prófétákat tisztelték és emlékműveket emeltek nekik. A
helyzet iróniája, hogy amikor találkoztak eggyel, akkor meg akarták ölni.
Barclay azt mondja: "A halott prófétákat síremlékekkel és emlékművekkel
tisztelték, de üldözéssel és halállal gyalázták meg az élőket." Ezt magyarázta
el Jézus a Lukács 11:47-51-ben és egy párhuzamos üzenetben a Máté 23:29-32-ben. A
farizeusok bolondot csináltak magukból. Nem úgy gondoltak magukra, mint próféta
gyilkosokra. A hitbuzgók nem látják magukat úgy, mint az Istent elutasítók.
9. A Vallás Elrejti Az Ismeret Kulcsát
A vallás egyik legnagyobb veszélye az, hogy nem csak
magunkra, de másokra is veszélyessé tesz minket. Napjai vallásos bibliai
szakértőinek Jézus azt mondta: "Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz
vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok,
akik be akarnak menni." (Lukács 11:52). A vallásosak elvették "az
ismeret kulcsát" azzal, hogy elvonták az embereket Isten Igéjétől és a
"szív helyes figyelmétől" azzal, hogy szükségtelen kiegészítéseket
tettek a felekezetileg helyes hagyományokhoz és elvárásokhoz. Ahelyett, hogy az
embereket Istenhez vezették volna, a vallásosak a figyelmet magukra és a saját
szabályaikra irányították. a vallásosak azok, akik saját vallásuk hitében és
cselekedeteiben bíznak, hogy megtegye azt, amit egyedül Krisztus tesz majd.
10. A Vallás Félrevezeti A Megtérteket
A Máté 23:15-ben Jézus azt mondta: "Jaj nektek,
képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet,
hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna
fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál." A vallás megtértjei
kétszeres veszélyben vannak. Dupla lelkesedést hoznak új életmódjukba azzal a
céllal, hogy vakon megvédik vak tanáraikat. Olyan emberekben bíznak, akik
felcserélték a szabályok és hagyományok rendszerét egy végtelen Megváltó
kapcsolatával, megbocsátásával és életével. A vallás fontos a maga helyén (Jakab 1:26-27), azonban
csak akkor, ha az Krisztusra mutat, aki meghalt a bűneinkért és most
felajánlja, hogy az életét élje azokon keresztül, akik Benne bíznak (Galata 2:20; Titusz 3:5).
Kelenföldi Evangéliumi Gyülekezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.