És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja
megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem
az ő hajlékába (az Ő sátrában) a
veszedelem napján; eltakar (és elrejt) engem
sátrának rejtekében (sátra mélyén), sziklára
emel fel (és magas kősziklára helyez) engem.
Most is felülemeli fejemet ellenségeimen
(így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt.
27,5-6).
Mert az Úr: „Híveinek lábait (megőrzi, és) megoltalmazza,
De az istentelenek (az Isten nélkül élők) setétségben némulnak el, Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert,
(és mert senkit sem tesz hőssé a maga ereje)” (1 Sám. 2,9).
„Mert nap és pajzs az
Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót (az Ő
javait) azoktól, akik ártatlanul (és
feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura!
Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).
Bizony: „Az Úr a te
őriződ, az Úr a te árnyékod (és oltalmad) a te jobb kezed felől” (Zsolt.
121,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.