Miért? Szerinted az
áldás lehetőségét mire kaptad? Nem arra, hogy áldj? Hányszor áldhatsz meg
valakit? Naponta egyszer? Beszélgetésenként egyszer? Vagy reggel-este? Ennyi
minimum. És, ha nincs ott, ahol te? Akkor nem áldhatod? Nem mondhatod neki,
„légy áldott, legyenek jó gondolataid, töltsön be téged a szeretet, fogadd be
Isten bölcsességét, lásd meg, amit az Úr akar veled megláttatni, ismerd fel
vezetését, stb.”? Nem mondhatod, amikor imádkozol érte, hogy az Úr áldása
nyugodjon meg rajta? Nem adhatsz érte hálát naponta akár ötször is? Van ennek
korlátja? Korlátoz ebben téged az Úr Jézus? Mondta, hogy naponta csak hétszer
áldhatod meg a szeretteidet? Naponta csak egy bizonyos időpontban teheted meg?
Nem. Ugye, nem korlátozta. Ahányszor eszedbe jutnak, ahányszor szükségét érzed,
kimondhatod a JÓ SZÓT, és áldhatsz, hálát adhatsz értük, és közbenjárhatsz
értük. Ki mondhatja erre, hogy ez nem helyes?
Csak imádkozz
bátran, csak bíztass, csak áldj, és tedd, amiért kaptad a szót, amire kaptad a
beszédet. Az Úr munkatársa vagy.
Ha ezt teszed, az Úr
tovább fog vinni téged, és megtanít titkos útjaira, megmutatja terveit, beavat,
hogy imádkozhass bátran, még inkább, az Ő jó akarata szerint, felismerve a
napok szükséges kihívásait, mindig, érzékenyen, érinthetően, hogy az Úr
szólhasson hozzád, percről-percre, imádságod közben is, irányíthassa szavaidat,
melyekre igényt tart!
A te Urad szereti a
jó szót. Szereti az imádságot. Szereti az áldást. Szereti a hálaadást. Szereti,
amikor jóra használod szájadat. Szereti a bíztatást, bátorítást, vigasztalást.
Ő a vigasztalás Istene. Az irgalmasság Istene. Szereti, amikor erre használod
szájadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.