„És egy példázatot
monda a hivatalosoknak [a meghívottaknak,
és a vendégeknek], mikor észre
vevé, mi módon [és hogyan keresik
maguknak], és válogatják a fő helyeket [díszhelyeket,
azaz: az első helyen fekvést], mondván nékik:
Mikor valaki lakodalomba hív [és meghív egy esküvői vacsorára], ne ülj [és ne dőlj le] a fő
helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [vagy egy nálad fontosabb, és előkelőbb,
egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre méltóbb]
embert is hívott meg az,
És eljövén [és mikor
megérkezik] az, [és hozzád lép],
aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [és add át] ennek a helyet! És akkor
szégyennel [és szégyenszemre] az
utolsó helyre fogsz [kerülni], és
ülni [és akkor neked szégyenkezve a
legutolsó helyet kell elfoglalnod].
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [vagyis dőlj le] az utolsó helyre; hogy
mikor eljő [és belép majd] az, aki
téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed], és dicsőséged lesz azok előtt, [vagyis minden asztaltársad előtt] akik veled együtt ülnek [azaz: mindazok előtt, akikkel együtt dőltél
asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog]” (Luk. 14,7-10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.