"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki:
'Követlek, akárhova mégy.' Jézus azonban így felelt: 'A rókáknak barlangjuk
van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét
lehajtania.'" (Lukács 9:57-58)
Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő
útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a
hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol
őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár
ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4)
Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával
mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van (Lukács 14:28). Lényegében
Jézus óvva int afelől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről. Tudja,
hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is
indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség
kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.
A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a
gondolatát is annak, hogy legyenek az
életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása
alatt. Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy
részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.
Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt
ahol és amikor nekünk kényelmes. "A
rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs
hova fejét lehajtania." (Lukács 9:58)
Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet,
hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért amint a
világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat fejezik ki a mi
áldozatkész szolgálatunkért.
De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését
hozza a küszöbödre. Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél,
lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a
jövődet azért, hogy olyan embereken
segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként. A tanítványság lehet,
hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják
értékelni, amit tettél - mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a
kereszten.
Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld,
csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet. A
kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a
körülményektől vagy a következményektől.
A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel,
mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt
tedd? Jézus szeret és a legjobb terve van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt
akarja, hogy a jó irányba fordulj.
(Daily Hope by Jon Walker, 2011.09.15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.