„Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra
nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem
csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem
kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért
mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek
pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
Lk 7,44-47
„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg
arcodat.”
József Attila
Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant?
Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar?
Elgondolkodtál már azon, miért bántanak bennünket annyira mások vétkei?
Mindenki az asszonyt nézte, ahogy könnyeivel mosta Jézus
lábát, és mindannyian botránkoztak magukban. „Hogy engedheti?” „Ha tudná, ki
ez, nem engedné.” Mindannyian csak a nő múltját látták, a vétkeit. Csak azzal
foglalkoztak, amiről mindig titokban, annak háta mögött beszéltek az emberek.
Mert lopva megszólni mindig könnyebb, mint egyenes véleménnyel a másikat
helyretenni. A tettei előre jellemezték őt, és cselekedetei által rászolgált az
előítéletükre. Könnyű beskatulyázni, segít hova tenni az embereket, segít, mert
megmutatja, hol tartok hozzájuk képest. „Na, ennél az asszonynál én sokkal jobb
vagyok!” – gondolták sokan, és megnyugodtak. Megnyugtatnak bennünket mások
vétkei, mert álomba ringatnak, hamis illúzióba tartanak önmagunkkal
kapcsolatban.
Észre sem vették, hogy miközben az asszonyra néztek, nem
látták többé Jézust. Sőt, még Őt is hamis színben látták. Olyannak, aki téved,
aki emiatt nem lehet a messiás, legfeljebb egy értékes tanító. Az asszony bűnei
őket tette vakká saját hibájukra, és ezért azon az éjjelen csak egy valaki
volt, aki megtisztult: a síró, könnyeivel Jézus lábait megmosó nő. Miért? Mert
egyedül ő látta tisztán önmagát, mert ő nem a többiek hibáit, hanem csak Jézust
nézte.
Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant?
Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar?
Elgondolkodtál már azon, miért bántanak téged annyira mások vétkei?
Bejegyezte: Restás László dátum: 4:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.