„És egy példázatot monda a
hivatalosoknak [a meghívottaknak; a vendégeknek], mikor észre vevé, mimódon [hogyan keresik maguknak] válogatják a
fő helyeket; mondván nékik:
Mikor valaki lakodalomba hív [meghív egy esküvői
vacsorára], ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál
nagyobb tiszteletben álló [egy nálad fontosabb; nálad előkelőbbet is] embert is hívott meg
az,
És eljövén [ez esetben
hozzád lépne] az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt
mondja majd néked: Engedd [add át] ennek a helyet! És akkor szégyennel [szégyenszemre]
az utolsó helyre fogsz [kerülni] ülni [akkor neked
szégyenkezve a legutolsó helyet kell
elfoglalnod].
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le [dőlj le] az utolsó helyre; hogy mikor eljő [hogyha belép majd] az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy
jobb helyre]! Akkor néked [becsületed] dicsőséged
lesz azok előtt, [minden asztaltársad előtt] a kik veled
együtt ülnek [mindazok előtt,
akikkel együtt dőltél asztalhoz; így a többi vendég
tisztelni fog].
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja [fölemeli], megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik [fölemeltetik]” (Luk. 14,7-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.