„Dávid, miután a maga idejében szolgált az Isten
akaratának, elaludt, és az ő atyáihoz helyeztetett" (Csel 13,36).
Dávid a maga idejében, azaz egy
nemzedéken át szolgált Istennek.
Manapság nagyon gyakran arra
törekszünk, hogy állandósítsuk munkánkat egy szervezet, társaság vagy rendszer
felállításával. Az ószövetségi szentek ezzel szemben a saját napjaikban
szolgáltak, aztán meghaltak. Ez fontos elve az életnek. A búzát elvetik,
felnövekszik, kalászt hoz, megérik, majd az egész növényt gyökerestől kiszántják.
Isten munkája még a tekintetben
is szellemi, hogy nincsenek földi gyökerei, sem földszaga. Az emberek elmennek,
de az Úr marad. Mindennek, ami a gyülekezetben végbemegy, korszerűnek és
elevennek, a jelen szükségleteit kielégítőnek kell lennie - szinte azt is
mondhatnánk, hogy a jelen szükségleteihez kell igazodnia. Nem lehet
mozdulatlan, földhöz kötött.
Isten elszólítja munkásait, de ad helyettük
másokat. A mi munkánk kárt szenvedhet, de az Övé soha. Hozzá nem ér fel semmi.
Most és mindörökké Ő az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.