Ige: Meghívottak, és kiválasztottak

„…Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva (sok vendéget hívott meg); És elküldé szolgáját a vacsora idején (a vacsora órájában), hogy megmondja a hivatalosoknak (a meghívottaknak): Jertek el, mert immár minden kész!

És mindnyájan (azok egytől egyig) egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam (földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem); kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem (most nősültem), és azért nem mehetek.

Mikor azért az a szolga haza ment (visszatért), megmondá (jelentette) ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda (a ház ura), monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város (útjaira és) utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat (a nyomorékokat), sántákat és vakokat hozd be ide. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 

Akkor monda az úr a szolgának: Eredj (menj) el az utakra és a sövényekhez (és a kerítésekhez), és kényszeríts (anankadzó: sürget, nyomatékosan felszólít, érveléssel meggyőz; kényszerít, erőszakot alkalmaz) bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül (akiket meghívtam) meg nem kóstolja az én vacsorámat” (Luk. 14,16-24)

„Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [de kevés a kiválasztott]” (Mát. 20,16)

„Ez ország fiai pedig [akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat]  kivettetnek [De azokat, akiket a királyság illetne, hogy e királyság fiai legyenek, ki fogják dobni] a külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás, siránkozás) és fogaknak csikorgatása” (Mát. 8,12)

„Ott (és akkor) lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan). És (akkor) (el)jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek (az asztalhoz dőlnek)” (Luk. 13,28-29)

És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát (felkészült menyasszonya), És adatott annak (és megadatott neki), hogy felöltözzék (körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (lamprosz: fényes, tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes, tündöklő) gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei (a megigazulás tetteit jelenti). És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak (meghívottak). És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (aléthinosz: igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel. 19,7-9)

És a dicsőség Urának ígérete mindazok számára, akik megharcolják a hit harcát:  „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik (öltöztetik, tekerik körbe); és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, (hanem) vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált (izzított, megtisztított) aranyat, hogy gazdaggá légy (hogy meggazdagodj); és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen (ruhával körbetekert legyél), és ne láttassék ki (ne váljék nyilvánvalóvá, ismertté) a te mezítelenségednek rútsága (a te szégyenletes, gyalázatos mezítelenséged); és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,5.18)

János apostol lát egy nagy sokaságot, tömeget a trón előtt, és az őt kísérő angyal megkérdi tőle, hogy kik ezek: „És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke (trónusa) előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő velük lakik)” (Jel. 7,14-15)

Ézsaiás próféciája pedig így hangzik: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem (egész lényem) az én Istenemben; mert az üdvnek (szótéria: a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás) ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit (Más fordítás: Nagy örömöm telik az Úrban (JHVH=Jehova), víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság (megigazulás) palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit)” (Ésa. 61,10)

Jób megvallása: „Igazságot (a megigazulást) öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem” (Jób. 29,14)