"Mert az Ő nevéért mentek ki" (3Jn 7).
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való
szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn
21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig
engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja
ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete.
Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak
érzelgős kegyes szólam.
A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti
tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben. Ő megtölti szívemet Isten
szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel
érintkezem. Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a
tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma
csak annyi lenne, mint a reggeli köd.
A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és
semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső
dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de
belsőleg Isten számára volt elkülönítve. A külső elkülönülés gyakran azt mutatja,
hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg
elkerülünk.
Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét
összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete
számára. Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki,
közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit
a Szent Szellem munkált ki.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.