Napi Ige és gondolat

 Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék. Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Máté 10:26-27.)

Mai korunk a hatékonyságban hisz. A kiderült dolgok erejétől fél. Pedig a dolgok önmagukban hordják igazságukat vagy hamisságukat. Sokszor kicsúszik a számon bolond szó vagy olyan beszéd, amit azonnal megbánok, de ez a szó is én vagyok. Ez a szó is hat. És ezekről a szavakról sem mondhatom, hogy nem számít, mert csak a családom hallotta. A szívem mélye ömlött ki és ebből jött az átok, ha éppen áldást nem sikerült osztanom. Nem arra kell tehát törekednünk, hogy szépen kozmetikázott szavakkal kiálljunk a háztetőkre, hanem arra, hogy a szívünkben áldás legyen, mert akkor a szavunk is jót ad tovább.

Aránytalan, összevissza fecsegő korunkban érdemes megfontolnunk, hogy minden szavunk ható erő. A szívünk mélységét adja át. Az áldás a görög nyelvben jó szót jelent. Áldani annyi, mint jót mondani. Ha jót mondunk, áldást osztunk akár a háztetőről, akár suttogva. Ilyen áldással áldjon meg minket Isten! (Fekete Ágnes)