Lukács evangélium 13. fejezet: Változtassátok meg a szíveteket! (szerkesztett)

Luk. 13,1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette [az áldozat vérével összekeverte].

Luk. 13,2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek [azaz: a célt eltévesztőbbek] voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

Luk. 13,3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, és ha más felismerésre nem tértek], mindnyájan, hasonlóképen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok elpusztulni, mint ők].

Luk. 13,4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt [rádőlt, ráesett] a torony Siloámban [a Siloám (jelentése: küldött) tavánál], és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt [vagy többel tartozott, többel volt adós] minden más Jeruzsálemben lakó embernél?

Luk. 13,5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, ha más felismerésre nem tértek], mindnyájan hasonlóképen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok elpusztulni, mint ők]

Luk. 13,6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

Luk. 13,7 És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja [és használja] a földet is hiába?

Luk. 13,8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:

Luk. 13,9 És ha [jövőre] gyümölcsöt terem, jó [akkor meghagyjuk]; ha pedig nem, azután vágd ki azt

Luk. 13,10 Tanít vala pedig szombatnapon [(szabbaton): nyugalom napja, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján] egy zsinagógában.

Luk. 13,11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek szelleme vala [kiben betegségnek szelleme lakott] tizennyolc esztendőtől fogva [és akit már tizennyolc éve gyötört a betegség szelleme]; és meg volt görbedve [annyira, hogy] teljességgel nem tudott felegyenesedni.

Luk. 13,12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá [és magához hívta őt, így szólva hozzá], és monda néki: Asszony, feloldattál [és szabad vagy, mert megszabadultál, fel vagy old(oz)va] a te betegségedből!

Luk. 13,13 És reá veté [rátette] kezeit; és azonnal felegyenesedik, és dicsőíté az Istent.

Luk. 13,14 Felelvén pedig a zsinagógafő [a zsinagógavezetője, elöljárója], haragudva [fölháborodva, és méltatlankodva a felett való bosszúságában], hogy szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyított Jézus, monda a sokaságnak [a tömegnek]: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon [vagyis ne a nyugalom napján].

Luk. 13,15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, [kétszínű] szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é [és nem vezeti-e el] itatni?

Luk. 13,16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött [és fogva tartott] ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből [és nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől, a kötelékből] szombatnapon [a nyugalom napján]?

Luk. 13,17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülnek mindnyájan [ellenfelei], kik magukat néki ellenébe veték [akik vele szembeszegültek]; és az egész nép örül vala mindazokon a dicsőséges dolgokon [és mindazoknak a csodáknak], amelyek őáltala lettek [amelyeket ő vitt véghez]

Luk. 13,18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa [az Isten királysága]? És mihez hasonlítsam azt [mivel is vessem össze]?

Luk. 13,19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett [és felnőtt], és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain [illetve ágai közé]

Luk. 13,20 És [így folytatta, és] ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát [az Isten királyságát]?

Luk. 13,21 Hasonló a kovászhoz melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe [keverte, és] elegyítette [azaz: rejtette, várva], mígnem az egész megkel

Luk. 13,22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve

Luk. 13,23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é akik üdvözülnek [Más fordítás: Uram, csak néhány ember fog megmenekülni]? Ő pedig monda nékik:

Luk. 13,24 Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és nem tudnak, mert nem lesz rá erejük];

 »Más fordítás: Tegyetek meg mindent azért, hogy a keskeny ajtón menjetek be! Mert mondom nektek: sokan próbálnak bejutni a keskeny ajtón át, de nem sikerül nekik; Hát küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek«

Luk. 13,25 Mikor már a gazda [vagyis a ház ura] felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni [és elkezdtek odakint állva dörömbölni az ajtón], mondván: Uram! Uram! nyisd meg [az ajtót] nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: [nem ismerlek titeket]. Nem tudom, honnét valók vagytok ti;

Luk. 13,26 Akkor [hiába] kezditek mondani: Te előtted [a Te színed előtt] ettünk és ittunk, és a mi [széles] utcáinkon [és piacainkon, és tereinken] tanítottál;

Luk. 13,27 De ezt mondja: Mondom néktek, [nem ismerlek titeket, és] nem tudom, honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, [akik elhatároltátok magatokat tőlem, ét külön útra tértetek], akik hamisságot [igazságtalanságot; gonoszságot, istentelenséget] cselekesztek! [Más fordítás: Akik nem hisztek, mert hiányzik belőletek az ige, és nem az ige szerint éltetek]

Luk. 13,28 Ott lesz sírás [jajgatás, és siránkozás] és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában [az Isten királyságában], magatokat pedig kirekesztve [kiutasítva, és kívülre vetve, mert ti ki lesztek onnan zárva].

Luk. 13,29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek [és asztalhoz dőlnek az Isten királyságában]

Luk. 13,30 És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

Luk. 13,31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.

Luk. 13,32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának [annak a ravasz, dörzsölt embernek]: Ímé ördögöket [gonosz szellemeket, démonokat] űzök [és haj(í)tok]  ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem [és harmadnap elérkezek a végcélba, és befejezem, és  véghezviszem].

Luk. 13,33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el

Luk. 13,34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket, akik Isten előtt állnak, Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket], és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!

Luk. 13,35 Ímé pusztán hagyatik néktek [elhagyatott lesz] a ti házatok [a ti templomotok]; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében [az Ő hatalmával, és tekintélyével]!