Az igazi szentség nem törvényesség, hanem szeretet. A
menyasszony sem azért akar szeplő és ránc nélkül való lenni, mert attól fél,
hogy ha nem tökéletes, akkor a vőlegénye lesújt rá, hanem mert annyira szereti,
hogy tökéletes akar lenni Neki. Ez a különbség a félelem által motivált
törvényesség és a szeretettől való motiváltság között, ami viszont betölti a
Törvényt.
Ezért kell az életünk elsődleges céljának lennie, hogy még
jobban szeressünk. Az Úr kijelentette, hogy a legfontosabb parancsolatok az
Isten iránti szeretet mindenek felett, és az egymás iránti szeretet. Ha így
teszünk, akkor automatikusan betöltjük a Törvényt. Ha Istent szeretjük, akkor
nem fogunk bálványokat imádni. Ha szeretjük a többi embert, akkor nem fogunk
lopni, ölni, de még irigykedni sem fogunk rájuk. Az Úr a Törvény minden egyes
tiltását pozitív dolgokkal helyettesítette - szeressük Istent és szeressük
egymást, és így betöltjük az összes tiltó parancsolatot.
Isten szeretéséhez a kulcs egyszerűen az, hogy tanuljunk
Róla és az Ő útjairól. Nem hiszem, hogy akár egyetlen olyan szempontot is
találhatnánk Vele kapcsolatban, vagy akár egyetlen olyan dolgot is tanulhatnánk
az Ő természetéről, ami ne késztetne arra, hogy még jobban szeressük Őt. Ez
arra is érvényes, amikor az Ő ítéleteit látjuk, ugyanis az Ő ítéletei
tökéletesek, és még ezeket is az emberi szeretetet messze felülmúló szeretettől
hajtva cselekszi.
Ezért van, hogy az igaz kereszténység valójában tanítványság
- a tanítványok arra kötelezték el magukat, hogy mindent megtanulnak a
mestereiktől, amit csak lehet, hogy olyanokká váljanak, mint ők. Az igazi
krisztusi tanítványság egy olyan életforma, ami Isten megismerésére törekszik
minden más felett. Ő kell, hogy legyen az első szerelmünk. Bármi ennél kevesebbel
megsértjük Őt, ugyanis Ő nagyon is sokat adott oda azért, hogy velünk
kapcsolatba kerüljön.
Egyesek az Isten iránti őszinte szeretetből hajlanak a
törvényességre, és azzal a vággyal, hogy Neki tetsszenek. Ha viszont nem térnek
le erről az ösvényről, akkor a Törvény iránti elkötelezettségük
elkerülhetetlenül felváltja az Isten iránti szeretetüket. Ez nem az élet
ösvénye, és mégis, szinte minden hívő rásodródik egy időre. Sajnos sokan
vannak, akik soha nem térnek le róla. Mások pedig, amikor ráébrednek, hogy mit
okozott ez az életükben, túl nagy lendülettel indulnak el a másik irányba, és
így beleesnek az út túloldalán húzódó árokba - a törvénytelenségbe.
Ismét mondom, hogy a mi célunk az kell, hogy legyen, hogy
megmaradjunk az élet ösvényén, ami ezek között a végletek között van, ezt pedig
valószínűleg csak akkor fogjuk tudni megtenni, ha úgy szeretjük Istent, hogy ez
lesz az életünk fő törekvése. Csak akkor fogjuk tudni úgy szeretni egymást,
ahogy kell, ha úgy szeretjük Őt is, ahogy kell.
Mindannyian küszködhetünk az egyik vagy másik irányba
lendülve, a törvényesség és a törvénytelenség (vagy Bonhoeffer szavaival az
"olcsó kegyelem") között. Az emberek általában átmennek egy-egy ilyen
és olyan időszakon is, miközben egyre érettebbé válnak, de ha nem akarunk a két
oldal között ingadozni, akkor meg kell találnunk az igazi szentség ösvényét,
ami nem a törvényesség, és nem is a törvénytelenség. A Szent Szellem szent, és
ha meg akarjuk ismerni Őt, és az Ő temploma akarunk lenni, akkor nekünk is
szenteknek kell lennünk. A szentség nem törvényesség, hanem egy jó magatartás,
amikor azt tesszük, amit Krisztus tenne, mert szeretjük Őt. Azt is mondta
valaki, hogy a szent (angolul "holy") úgy is
leírható, hogy "wholly"(magyarul "teljesen" - a két
angol szó kiejtése ugyanaz - a ford.), mert a szentség azt jelenti, hogy
teljesen az Övéi vagyunk.
Az is igaz, hogy a Krisztus kortársai között élő törvényes
emberek gyűlölték Őt és azt a fajta szentséget, amit Ő képviselt. Jézus olyan
szabadságban járt, ami a meggyőződésük alapjaival szállt szembe. A
törvényességben mindig megtalálható a kontroll szelleme is, Jézus tiszta
személyisége azonban szabadságot sugárzott. Emellett hihetetlen mértékű
kegyelmet sugárzott a bűnösök irányában, és határozott elutasítást a
törvénykező, önigazult emberek felé. A törvénytelen emberek sokkal valószínűbb,
hogy Krisztushoz jönnek, mint a törvényesek.
Tudjuk, hogy a gyülekezet, Krisztus menyasszonya, szeplő és
ránc nélkül való lesz. A szeplő nélküliség az erkölcsi tisztaságra utal, a ránc
nélküliség pedig az állandóan fiatalos természetről. Az igazi szentség megtart
bennünket az állandóan fiatalos, friss szellemiségben, míg a törvényesség hamar
öregít. A törvényesség hajlamos arra, hogy "régi botömlővé" tegyen
bennünket, ami már nem elég rugalmas ahhoz, hogy megtartsa az új bort.
Ha vallásos a szellemünk, törvényes a gondolkodásunk, akkor
túlzottan ítélkező szemmel fogjuk nézni az embereket, és hajlamosak leszünk
kárhoztatni azokat, akikhez az Úr kegyelmes akar lenni. Ráadásul soha nem
fogunk tudni megszabadulni a bűntudattól és szégyentől, mert a törvényesség
soha nem fogja tudni megütni a saját mércéit. Azokat, akik eszerint élnek, arra
kényszeríti, hogy stresszesen éljenek, megjátsszák magukat, és képmutatók
legyenek, amitől hamar megöregszik az ember.
Ha a törvénytelenség szélsőségére vagyunk hajlamosak, akkor
a szentségtelen kegyelemre is, ami azt jelenti, hogy olyanoknak is kegyelmet
biztosítunk, akik Isten ítélete alatt vannak. Az ilyenek képesek ugyan
befogadni az új bort, viszont annyira heves reakciót vált ki belőlük a
felépítettség (struktúra), hogy nem tudnak bortömlőt alkotni a megtartásához,
ezért elvész az új bor. Az élet ösvénye tehát a szélsőségek között található.
Lehet, hogy könnyebb a törvénytelenségből Krisztushoz jönni, hiszen ezért
mondta Jézus, hogy a paráznák és a bűnösök az önigazult törvénykezők előtt
jönnek be a királyságba, viszont az is igaz, hogy a törvénytelenség a halálba
visz.
A szentség annyit jelent, hogy megmaradunk Őbenne, aki
szent, azt tesszük, amit Ő, és úgy gondolkodunk, mint Ő. A fegyelmezésnek is
megvan a maga helye, sőt alapvető szerepe van a tanítványságban, de végső soron
azáltal kell megváltoznunk, hogy látjuk az Ő dicsőségét, és annyira szeretjük
Őt, hogy mindig azt akarjuk tenni, ami Neki tetszik. Így tölti be a Törvényt a
szeretet.
Rick Joyner
Fordítás: Országh György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.