Ige: Mi a fontosabb? - a törvény, vagy az ember

 „És [Jézus] ismét beméne a zsinagógába [összejöveteli hely(ség)ükbe], és vala ott egy megszáradt [elsorvadt, béna] kezű ember.

És lesik [szemmel tartották, figyelték] vala őt [Jézust], hogy meggyógyítja-e szombatnapon [(sabbat = nyugalom): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás]; hogy (be)vádolhassák Őt [mert okot akartak találni, hogy vádat emelhessenek ellene].

Akkor monda a megszáradt [a sorvadt, béna] kezű embernek: Állj elő [ide] a középre.

Azoknak pedig monda: Szabad-é [meg van-e engedve] szombatnapon jót vagy rosszat tenni [ártani, bajt vagy kárt okozni]? Lelket [életet] menteni, vagy kioltani [veszni (pusztulni) hagyni]? De azok hallgatnak vala [Ők azonban csendben maradtak].

Ő pedig elnézvén őket haraggal [ekkor haragosan végignézett rajtuk], bánkódván [és sajnálta őket; elszomorodott] szívük keménysége [kérgessége, vaksága, érzéketlensége miatt; és a makacsságuk] miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult [helyreállt; rendbe jött] a keze és éppé lőn, mint a másik.

Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt [tanakodni kezdtek, és] tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt [hogyan végezzenek vele; hogyan ölhetnék meg Jézust] (Márk. 3,1-6)

Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „És távozván [továbbhaladva] onnan [máshová], méne [bement] az ő zsinagógájukba [összejöveteli hely(ség)ükbe]. És ímé, vala ott egy elszáradt [sorvadt, béna] kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e [megengedett dolog-e] szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt [és vádat emeljenek ellene]. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha [báránya; birkája], és ha az szombatnapon a verembe [egy gödörbe] esik, meg nem ragadja [nem fogja meg; nem követ el mindent hogy kihúzza] és ki nem vonja [és nem húzza ki] azt? [pedig hát] Mennyivel drágább [mennyivel többet ér, értékesebb; fontosabb; becsesebb; több] pedig az ember a juhnál! [birkánál] Szabad [megengedhető] tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [tenni]. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá [és meggyógyult], és olyan éppé [egészségessé] lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]. [amikor] Jézus pedig észrevévén [megtudta, felismerte] ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság [tömeg], és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;” (Mát. 12,9-15

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze száradt (sorvadt) volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkednek ő utána (és figyelték Jézust), ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene (hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják). Ő pedig tudván (ismerve) azoknak gondolatait, monda a száradt (sorvadt) kezű embernek: Kelj fel és állj elő (a középre)! És (az) felkelvén, előálla. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani (megmenteni), vagy elveszteni (kioltani)? És körültekintve (és végignézve) mindnyájukon, monda az embernek (és így szólt a beteghez): Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék (kinyújtotta), és keze (meggyógyult, és) oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig eltelének esztelenséggel (mert esztelen indulat szállta meg őket) és (arról) beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek (hogy mit tegyenek) Jézussal?” (Luk. 6,6-11)

Mert: „… a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös (céltévesztett) ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük” (Ján. 9,16)

A vallás fontosabbnak tartja a törvényt, a szeretet pedig felülírja azt.