Mert nincs oly
rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék. Amit
néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva
hallotok, a háztetőkről hirdessétek. (Máté 10:26-27.)
Az egyenes és felelősségteljes beszéd ma nagy kincs.
Hallottam, hogy egy iskolában a tanár kinyomtatott egy fényképet, amit a tanuló
a facebook-ra tett fel saját magáról. Kacér kép volt. A lány elvörösödött,
mindenki furcsán nézett a képre. Mire a tanár megkérdezte: ha most zavarba
jössz, amikor harminc ember látja ezt a képet, hogyhogy nem jössz zavarba,
amikor több százezer számára föltetted a világhálóra?
A lány és nagyon sok ember nem érzi az arányokat. Ha
személyesen mutatok meg egy képet magamról, az súlyosabb eseménynek,
kitárulkozásnak tűnik, mint amikor felteszem a világhálóra, pedig több millió
embernek teszem így elérhetővé.
Mintha megváltozott volna az az irány, amiről Jézus beszél.
Fülbe súgva, titokban, ha régen így mondtak valamit és végül a háztetőkről
kiabálták, akkor mindenki azt gondolta, hogy a rejtett dolog, az a kérdéses
igazság, és amiről mindenki beszél, azt hiszik el az emberek.
Ma mintha fordítva lenne igaz. Először hirdetik a
háztetőkről, mai módon szólva felteszi valaki a világhálóra. Mintha nem éreznék
az emberek, hogy ugyanez az, amit ott súgnak a legrejtettebb szobában. (Fekete
Ágnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.