"Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és
édesen alszol" (Péld 3,24).
Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre,
kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel,
nem rettensz fel".
De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el
párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,amikor alszunk, de az Úr vigyáz
ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb
biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor
aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggel
felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók
és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak tőlünk, de ha mégis jönnének,
kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen tudjuk, hogy csak álmok.
Ha így tudunk aludni, jó dolgunk lesz. Milyen édesen tudott
aludni Péter, hogy még az angyal fényessége sem keltette fel. Az angyalnak meg
kellett löknie az oldalát, hogy felébressze. Pedig börtönben volt, és másnapra
várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a mártírok is máglyahaláluk
előestéjen. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt
127,2).
De ahhoz hogy ilyen nyugodtan tudjunk aludni, a békességnek
kell uralkodnia minden cselekedetünkben és gondolatunkban, vérmérsékletünkben
és társainkhoz való viszonyunkban, tehát egész életünkben.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Készítette: Ilda Kemi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.