"Azért amint egy ember által jött be a világba a bűn, a
bűn által pedig a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivel mindenki vétkezett"
(Róm 5,12).
A Biblia nem azt mondja, hogy Isten egy ember bűne miatt
büntette az egész emberiséget, hanem hogy a bűn adottsága - az, hogy igényt
tartok saját magamra - egy ember által hatolt be az emberiség életébe. De
sokkal mélyebb kijelentés az, hogy egy másik EMBER magára vette és el is
törölte az emberiség bűnét (Zsid 9,26). A bűnre való hajlam nem az
erkölcstelenség vagy a gonosztett, hanem az érvényesülési vágy: "Én vagyok
a magam istene." Ez a hajlam kialakíthat bennünk akár nemes erkölcsösséget,
akár becstelen erkölcstelenséget, de csak egy alapon: igénylem az önmagamhoz
való jogomat. Amikor Urunk előtt ott álltak a gonosz minden erejével megszállt
emberek és olyanok is, akik tisztán, erkölcsösen és becsületesen éltek, Ő nem
figyelt sem az egyik romlottságára, sem a másik erkölcsösségére, hanem arra
nézett, amit mi nem látunk: a természetes hajlamra.
A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni. Csak Isten
nyúlhatott hozzá a váltságban. Jézus Krisztus keresztje által Isten megváltotta
az emberiséget az öröklött bűnadottság miatti kárhoztatás alól. Isten soha nem
az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert. Nem azért ítél el, mert a bűn
adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus
eljött engem megszabadítani, visszautasítom az Ő szabadítását. Ettől a
pillanattól kezdve a kárhozat bélyegét viselem. "Ez pedig a kárhoztatás,
hogy a világosság a világba jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget,
mint a világosságot" (Jn 3,19).
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.