Lukács Evangélim 12. fejezet: A vallásos képmutatás (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Luk. 12,1 Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani. Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]*

*Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat, és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [vagyis szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).

Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai, és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6).

 Külön figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a világ része, örizkedjenek: „És ő inti vala [vagyis a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban átadja tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai] és a Heródes [világi, politikai hatalmak, és elvek] kovászától” (Márk. 8,15).

És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket, hogy: „Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi (vagyis nem a romlott) kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [vagyis nem romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és álnokságnak] és gonoszságnak [ne a boldogtalanság állapotából kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából eredő romlottság, és rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,7 -8)

Luk. 12,2 Mert nincs oly rejtett [eltakart, elleplezett] dolog, mely napfényre ne jőne [vagyis nyilvánvalóvá ne válna, és le ne lelepleződne, amely ismertté ne válna]; és oly [elrejtett] titok, mely ki ne tudódnék. [Más fordítás: Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté nem válnék]*

*És a kijelentés fontossága miatt újra -és újra elmondja az Úr: „Mert nincs oly titok [titkos, elrejtett helyen lévő dolog], mely nyilvánvalóvá ne lenne [ami ismertté, jól láthatóvá, nyilvánvalóvá ne válna, és elő ne kerülne]. És nincs oly elrejtett [eldugott, elrejtett, titokban tartott] dolog, mely ki ne tudódnék [és ismertté ne válna], és világosságra ne jőne [amely napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne]” (Luk. 8,17)^.

És ha üldöznek benneteket, ti: „Azért ne féljetek [ne rettenjetek, (ne ijedjetek, rémüljetek, riadjatok) meg] tőlük. Mert nincs oly rejtett [leplezett, eltitkolt] dolog, ami [egyszer] napfényre ne jőne [és le ne lepleződnék]; és oly titok [olyan rejtett, titkos, vagy színlelt dolog], ami ki ne tudódnék [melyet meg ne ismernének]” (Mát. 10,26).

Márk egy más összefüggésben idézi az Úr Jézus szavait: Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék [ami ki ne derülne]. És semmi sem volt eltitkolva [elrejtve], hanem hogy nyilvánosságra [vagyis nyilvánvalóvá, ismertté, láthatóvá váljon, hogy megmutatkozzon, és napfényre] jusson. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja [és értse meg]”

»Más fordítások: Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül; Mert csak azért van titok, hogy kiderüljön, és rejtelem, hogy napfényre jusson«” (Márk. 4,22-23).

A mindenkori hívőket így figyelmezteti az Úr: „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos (titkolt) dologgal, akár jó, akár gonosz (vagy rossz) legyen az” (Préd. 12,16).  

Ő az. Aki: „Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. (Más fordítás: Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat) (Jób. 12,22)

Luk. 12,3 Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani [és fényes nappal lesz elhíresztelve, és a fényben halljátok majd vissza]; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban [és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok], azt a házak tetején fogják [hatalommal] kihirdetni [és nyilvánosan ismertté tenni].

Luk. 12,4 Mondom pedig néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]: Nehogy féljetek [mert tilos megijednetek, és megrémülnetek, vagy megriadnotok] azoktól, kik a testet [(szómát: a személyiségeteket, az egótokat, vagyis az éneteket), az élő szervezetet] ölik meg [és pusztítják el], és azután többet nem árthatnak; [és azon túl többet nem tehetnek veletek].

Luk. 12,5 De megmondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], kitől féljetek [ijedjetek meg,]: Féljetek [és rémüljetek, és riadjatok meg] attól, aki minekutána megöl [és elpusztít], van arra is hatalma [lehetősége, szabadsága, és felhatalmazása], hogy a gyehennára [Siralom-völgybe, a szemétre] vessen [az izzó, parázsló, szemétbe dobjon benneteket]. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek*

*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban [fényes nappal, verőfényben] mondjátok [el, és szóljátok]; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről [hírnökként] hirdessétek [és prédikáljátok]. És ne féljetek azoktól [sem], akik [csak] a testet [(szómát) az élő szervezetet] ölik meg [mert csak a testet (a szómát: az élő szervezetet) képesek megölni, elpusztítani]. A lelket [a legbelső éneteket] pedig meg nem ölhetik [mert a lelket a legbelső éneteket megölni nincs hatalmukban, nem képesek, és nem tudják; a léleknek a legbelső éneteknek azonban nem árthatnak!].

Hanem attól féljetek inkább, aki [akinek hatalma van] mind a lelket [vagyis legbelső éneteket], mind a testet [(szóma): élő szervezetet] elvesztheti [el tudja pusztítani, és taszítani] a gyehennában [(geenna): az örök büntetés helyének (vagy állapotának) megnevezésére használják. BDB szerint: Siralom-völgy: a nagy nyomorúság)]” (Mát. 10,27-28).

Már Ézsaiás így bátorítja Isten mindenkori  népét: „Ti ne mondjátok összeesküvésnek (árulásnak, és törvényellenes szövetségnek), valamit e nép összeesküvésnek (árulásnak, és törvényellenes szövetségnek) mond, és félelme szerint (vagyis amitől fél, attól) ne féljetek (ijedjetek meg, és meg ne rémüljetek) és ne rettegjetek; A seregek Urát: Őt szenteljétek meg (Őt tartsátok szentnek), Őt féljétek, és Őt rettegjétek, (Őt tiszteljétek reszketéssel)! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak

(Más fordítás: akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda). És (megbotlanak, és) megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak (a csapdában)! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!

(Más fordítás: Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára)” (Ésa. 8,12-16).

„Hallgassatok rám, kik tudjátok (és ismeritek) az igazságot, te nép (én népem), kinek szívében van törvényem (ki szívébe zárta tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek (és ne rendüljetek meg)! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű (aki a fű sorsára jut)?!” (Ésa. 51,7-8.12)

Luk. 12,6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren [két krajcáron]? És egy sincs azok közül Istennél [Isten szemében] elfelejtve.

Luk. 12,7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak [és mind meg vannak számlálva]. Ne féljetek azért [ne aggódjatok, ne ijedjetek meg], sok verébnél drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok*

*Máté így ír erről: „Nemde, két verebecskét [két verébfiókát, vagyis a verébnek párját] meg lehet venni egy kis fillérért? [egy krajcárért]. És egy sem esik azok közül a földre [és nem pusztulhat el közülük egy sem] a ti Atyátok akarata nélkül [a ti Atyátok tudtán kívül]! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva [és meg vannak számolva], és egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Ne féljetek [tehát, ne ijedjetek, ne rémüljetek, és ne riadjatok meg] azért; ti sok verebecskénél [verébfiókánál] drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok [és többet értek]” (Mát. 10,29-31).

Ezért a: „… fejeteknek egy hajszála sem vész el” (Luk. 21,18). „Mert a szegény (a rászoruló, az elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, a segítségre szoruló) nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre” (Zsolt. 9,19)

Luk. 12,8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást [tanúságot] tesz* én rólam [és én mellettem] az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról [azt az Emberfia is megvallja] az Isten angyalai [hírnökei, és követei] előtt.

[Más fordítás: Mondom nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. És azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt];

*Vallást tesz (homologeó): ugyanazt mondják velem (együtt). Tehát jelentése még: ugyanazt mondja, mint én, egyetért velem (a nyilvánosság előtt). Azonosul velem, elismer, elfogad engem (az emberek előtt)

Luk. 12,9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt*

*Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Valaki azért vallást tesz én rólam [akik meg fognak vallani engem, és elismeri, hogy hisz bennem] az emberek előtt, [majd] én is vallást teszek arról [és mindazok mellett] az én mennyei Atyám előtt [és arról én is elismerem mennyei Atyám előtt, hogy hozzám tartozik]. Aki pedig megtagad [elutasít, visszautasít] engem az emberek előtt, én is megtagadom azt [majd] az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32-33).

Márk bizonyságtétele pedig így hangzik: „Mert (ha) valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Dávid is erről prófétál: „És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg” (Zsolt. 119,46).

Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se engem, az ő foglyát; hanem (velem) együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2 Tim. 1,8).

Mert: „Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket” (2 Tim. 2,12).

A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5).

Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).

Mert: „Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok. És az az ígéret, amelyet ő (maga) ígért nékünk: az örök élet” (1 Ján. 2,23-25).

És: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12)

Luk. 12,10 És ha valaki valamit mond [legyen az akár kijelentés, tanítás, prédikáció, vagy prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem bocsáttatik*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn [hiba, tévedés,botlás] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás] nem bocsáttatik meg  az embereknek [nem nyer bocsánatot]. Még aki az ember Fia ellen szól [és beszél], annak is megbocsáttatik [az is bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen [vagyis sem ebben a világban. Ebben a világkorszakban], sem a más világon [sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik. [mert nem nyerhet bocsánatot]” (Mát. 12,31-32).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (hiba, tévedés, botlás) megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak) amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást (ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //gyalázza, becsmérli, Őt szitkozódja//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó (vagyis vétkes marad bűne miatt örökké //a leendő, eljövendő létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és azt terjesztették az Úr Jézusról a vallásos emberek): Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30).

Az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy: „Mert ha szándékosan (önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül) vétkezünk (vétjük el a célt, és hibázunk, és megbotlunk), az igazság (a valóság, vagyis az Ige) megismerésére való eljutás után (vagyis az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél elvétésért) való áldozat (Itt: már nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő, szörnyű) várása és a tűznek lángja (a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti (elveti) a Mózes törvényét (és megszegi, vagy érvényteleníti, és hatálytalanítja, vagy megszünteti, és megsemmisíti), két vagy három tanúbizonyságra (két, vagy három tanú vallomása alapján) irgalom (szánalom, részvét, könyörület, és együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (és elpusztul).

Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek, és megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza (sértegeti, gyalázza, bántalmazza, és gyalázattal illeti, megveti, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja)?” (Zsid. 10,26-29).

Ezért azt tanácsolja az Úr, hogy ha szándékosan elkövetett bűnt tapasztalunk: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia (a testvére) vétkezik, de nem halálos bűnt (a cél nem szándékos elvétése, vagy nem szándékos félrelépést tesz), könyörögjön (érte), és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik (aki nem szándékosan saját akaratból, minden kényszerítés nélkül válik céltévesztetté). Van halálos bűn; nem az ilyenért (nem az ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság (és minden istentelenség, az igazság vagyis az Ige hiánya) bűn; de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).

Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben;

Szerfelett megsokasodott (bőségesen kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, (a célt eltévesztőket) akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)

Luk. 12,11 Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;

Luk. 12,12 Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok*

*Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [és megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).

Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).

Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12)

. Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9)

Luk. 12,13 Monda pedig néki egy [valaki] a sokaság [a tömeg] közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.

Luk. 12,14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek (döntő)bíróvá vagy osztóvá?

Luk. 12,15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget [a kapzsiságot, a mohóságot, és a fösvénységet]; mert nem a vagyonnal [anyagi javakkal] való bővölködésben van az embernek az ő élete.

[Más fordítás: Vigyázzatok, óvakodjatok, tartózkodjatok és őrizkedjetek mindenféle kapzsiságtól. Mert az ember élete nem attól függ, hogy milyen nagy a vagyona. Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg]*

*Attól kérte valaki, hogy ossza meg vele testvére az örökséget, aki azt tanította, hogy: „… aki törvénykezni [pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat], engedd oda néki a felsőt [köntösödet] is. [Más fordítás: Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is]” (Mát. 5,40).

És az apostol kifejti, hogy miért: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem (a hívő élet), megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe, (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (meg pusztulásba) és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,6-10)

Luk. 12,16 És monda nékik egy példázatot [hasonlatot], szólván: Egy gazdag [jómódú, vagyonos] embernek bőségesen termett a földje.

Luk. 12,17 Azért magában okoskodik [ekkor így gondolkozott és latolgatta, mérlegelte, és így tanakodott magában], mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom [betakarítanom, és begyűjtenem] az én termésemet.

Luk. 12,18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet [magtáraimat] lerontom [lebontom], és nagyobbakat építek; és azokba takarom [és oda takarítom be, és ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet] és az én javaimat.

Luk. 12,19 És [azután majd elégedetten] ezt mondom az én lelkemnek [vagyis magamnak]: Én lelkem [azaz: én énem, életem], sok javaid vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe [pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]!

Luk. 12,20 Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te lelkedet [a te életedet] te tőled; amiket pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek?

Luk. 12,21 Így van dolga annak [és így jár az], aki kincset takar magának [aki elraktároz, és felhalmoz], és nem az Istenben gazdag*

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják.

Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja meg], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre).

Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).

Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

 Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).

Mert: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Gondolatuk ez (és azt képzelik): az ő házuk (örökké megmarad, mert) örökkévaló, lakóhelyeik (az ő házuk, és lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön (és földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van, (ha gazdag) sem marad meg; hasonlít a barmokhoz (az állatokhoz), amelyeket levágnak (és amelyek kimúlnak). Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela

(Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. Szela). Mint juhok, a Seolra vettetnek (vagyis a holtak hazájába kerülnek), a halál (lesz a pásztoruk, és az) legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Más fordítás: Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak)” (Zsolt. 49,7.12-15).

„Bizony árnyékként jár-kel az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik (hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és ki fogja hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).

 „ Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben (most) elbizakodottságotokban dicsekedtek (és kérkedtek): Minden ilyen dicsekedés (és kérkedés) gonosz” (Jak. 4,14-16).

 „Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak (az elvetemültnek), hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?” (Jób. 27,8).

„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld. 27,1).

Mert: „A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolata szerint, (magas várfalnak képzeli)” (Péld. 18,11)

Luk. 12,22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért [vagyis ezért] mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] a ti életetek felől [és ne nyugtalankodjatok megélhetésetek miatt, hogy], mit egyetek; se a ti testetek [szóma: a ti személyetek] felől, mibe öltözködjetek.

Luk. 12,23 Az élet több [jelentősebb, és értékesebb], hogysem az eledel [és fontosabb a tápláléknál], és a test [szóma: a személyetek], hogysem az öltözet [vagyis mint a ruházat].

Luk. 12,24 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrjük [és nincs raktáruk és magtáruk]; és az Isten eltartja [és mégis gondoskodik róluk, táplálja] őket: mennyivel drágábbak [különbek, értékesebbek, és fontosabbak] vagytok ti a madaraknál?

Luk. 12,25 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [vagy nyugtalankodásával és tépelődésével] megnövelheti [megnyújthatja] termetét egy arasszal [vagy csak egy órával meghosszabbíthatná az életét;

Luk. 12,26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog [ha ilyen kis dolgot, a legapróbb legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb, legjelentéktelenebb, legkevesebb dolgot], sem tehetitek [Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, és a legkisebbre sincs hatalmatok, és még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok], mit aggodalmaskodtok [és tépelődtök] a többi felől?

Luk. 12,27 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a [mezei] liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak [nem gürcölnek, nem vesződnek és nem dolgoznak keményen] és nem fonnak [és nem szőnek]: de mondom néktek: Salamon minden [az ő teljes királyi] dicsőségében [és méltóságában] sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

Luk. 12,28 Ha pedig a füvet [vagy a mezei virágokat], mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik [melyeket máról holnapra kemencébe dobják], így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek [ti kételkedők]!

 Luk. 12,29 Ti se kérdezzétek [és ne arra törekedjetek, és ti se azt keressétek], mit egyetek vagy mit igyatok; és nehogy kételkedjetek [és nehogy aggódjatok, vagy nyugtalankodjatok, és félelem és remény közt ne lebegjetek].

Luk. 12,30 Mert mind ezeket a világi pogányok [a világi emberek keresik, és] kérdezik [mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul]; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

Luk. 12,31 Csak [inkább] keressétek [törekedjetek, és igyekezzetek, és kívánjátok] az Isten országát [és az ő királyságát], és ezek mind megadatnak néktek, [és elétek lesznek téve ráadásként]*

*Máté bizonyságtétele: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek [(szóma): személyetek] felől, mibe öltözködjetek [és ruházkodjatok]. Avagy nem több-e az élet hogysem az eledel [a táplálék, az étel], és a test [(szóma): személyetek] hogysem az öltözet [a ruha]?

Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [vagy magtárakba] nem takarnak [nem gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [és táplálja őket]. Nem sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [és tépelődésével, azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét [és ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal [Ugyan ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel (rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]?

Az öltözet felől [a ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [vagyis teljes] dicsőségében [vagyis pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].

Ha pedig a mezőnek füvét [és a mezei virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [vagyis tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek].

Ne aggodalmaskodjatok [nyugtalankodjatok. Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]? Mert mind ezeket a pogányok [nemzetekből valók szokták] kérdezik [Mert mindezekre a pogányok törekszenek; keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként].

Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)]” (Mát. 6,25-34).

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3).

Hiszen Ő, vagyis Isten az: „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, a melyek kárognak” (Zsolt. 147,9).

Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6).

 És: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7).

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23).

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19).

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2).

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1).

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25).

Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).

Mert: „Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)

Luk. 12,32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat].

Luk. 12,33 Adjátok el amitek van, [azaz a  tulajdonotokban lévő vagyonotokat], és adjatok alamizsnát [a rászorulóknak részvétet, és szánalmat, érezve, és könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és készítsetek] magatoknak oly erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg nem avulnak [amelyek nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti [és nem tudja tönkretenni].

Luk. 12,34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek [a ti bensőtök, szellemi életetek központja] is*

*Az Úr Jézus parancsa a mindenkorban élő Övéinek: „Ne gyűjtsetek [és ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [és nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [mert betörnek, és átássák a falat] és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [és ott lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Az Úr Jézust megkérdezi egy ifjú, hogy a parancsolatok betartásán kívül még mit kell tennie: „Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és (aztán) jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága (sok vagyona) vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Mát. 19,21-24).

Erre: „… Péter megszólalt, és ezt mondta néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt. A jövendő világon pedig örök életet” (Márk. 10,28-30).

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10).

„Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (és javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).

Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (ámde nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (és megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (és tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (és nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).

Mert: „… ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).

 „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18).

Mert: „… meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).

„Romolhatatlan, szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva (és erősen tartva, megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4).

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33).

Az első jeruzsálemi gyülekezet így teljesítette az Úr Jézus parancsát: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának [Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek]. És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között], mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45)

Luk. 12,35 Legyenek a ti derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve, vagyis ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és szövétnekeitek [lámpásotok, vagy mécsetek] meggyújtva.

[Más fordítás: Legyetek készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson];

Luk. 12,36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki

[Más fordítás: Akiknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki].

Luk. 12,37 Boldogok [és szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük] azoknak a (rab)szolgáknak, kiket az úr, mikor [megérkezik, és] haza megy, vigyázva [ébren, virrasztva és készen talál] talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát [vagyis ruháját övvel leszorítja, hogy dolgozni tudjon, és], leülteti azokat [asztalhoz fekteti őket,], és előjövén, szolgál nékik.

Luk. 12,38 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor [vagyis a négy őrségre osztott éjszakának bármelyik szakaszában érkezik, és] jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a (rab)szolgák.

[Más fordítás: Boldogok, akiket készen talál, akár éjfélkor, akár hajnalban jön is haza]!

Luk. 12,39 Ezt pedig [értsétek, és] jegyezzétek meg, hogy ha tudná [tisztába lenne vele] a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna [ébren, virrasztva őrködne], és nem engedné, hogy az ő házába törjön.

Luk. 12,40 Ti is azért legyetek készek [ti is álljatok készenlétben]: mert amely órában nem gondolnátok [amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá], abban jő el [és érkezik meg] az embernek Fia*

*Máté bizonyságtétele: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem [sőt a Fiú sem], hanem csak az én Atyám [csak Isten tudja az időt] egyedül. [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is

[Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [el nem sodorta]: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is.

 [Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket).

Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]. Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok.

Azt pedig jegyezzétek meg [emlékezzetek erre; értsétek meg, legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj. [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön.

Azért legyetek [mindig álljatok] készen [(hetoimosz): készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű [megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt

[Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]?

 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].

Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt

 [Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];

És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [nem is sejti],

És ketté vágatja [kettéhasítja, kegyetlenül megbünteti] őt, és a képmutatók [kétszínűek] sorsára juttatja [s részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás” (Mát. 24,36-39.42-51).

És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13).

 És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt

(Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36).

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván [felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság], és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.

[Más fordítás: Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon].

Vigyázzatok azért [legyetek hát ébren; virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen [váratlanul] megérkezik, ne találjon titeket aludva [elszunnyadva, tétlenül, ellustulva]. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]” (Márk. 13,33-37).

 És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2).

 Ezért azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (szégyenét)” (Jel. 16,15).

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6).

És ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel

(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8).

Mert: „A vége pedig mindennek közel van (közeledik, kéznél, karnyújtásnyira van). Annakokáért (ezért) legyetek mértékletesek [épelméjű, egészséges gondolkodású, azaz józan, megfontolt, mértékletes (szó szerint: egész lényetekre vonatkozik, tehát kb.: szabad az Isten iránti) beállítódása, törekvése, irányultsága, vagy: törekszik a szabadulásra] és józanok [az Igét szemmel tartók, (vigyáz) (éberek, okosak)] hogy imádkozhassatok (imádkozni tudjatok, helyesen imádkozzatok)” (1Pét 4,7).

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők (legyetek tehát türelemmel, testvéreim) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető (a földművelő) várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (korai) és estveli (késői) esőt kap. Legyetek ti is béketűrők (legyetek tehát ti is türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak. 5,7-8).

Mert: „… el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.

(Más fordítás: a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek)” (2 Pét. 3,10)

Luk. 12,41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot [hasonlatot], vagy mindenkinek is?

Luk. 12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [vagyis okos, értelmes, és eszes] sáfár. kit az úr gondviselővé tőn [akit kijelöl, és gondviselővé rendel] az ő háza népén. [egy olyan személy, aki meleg szeretettel és vigasztalással igazgatja, és intézi a rábízottak sorsát, gondot visel rájuk], hogy adja ki nékik élelmüket [gabonarészüket, vagyis gabona- / élelem-fejadagjukat] a maga idejében [az elrendelt, és  megfelelő időben]?

Luk. 12,43 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő ura, mikor [megérkezik, és]  haza jő, ilyen munkában talál!

Luk. 12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt [és az ilyenekre egész vagyonát is rábízza]*

*Máté így írja le a kijelentést: „Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt

[Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy a kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]? Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [azaz: ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].

Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt

[Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];

És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja [és nem is sejti],

 És ketté vágatja [kettéhasítja, kegyetlenül megbünteti] őt, és a képmutatók [kétszínűek] sorsára juttatja [s részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás” (Mát. 24,45-51).

Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [számítson; értékeljen] minket [számoljon velünk] az [minden] ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit] Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek [megbízhatónak] találtassék. [bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2).

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17).

 És hogy mi az a jó, amit tenni kell: „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17).

Hát ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel

(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8)

Luk. 12,45 Ha pedig az a (rab)szolga így szólna az ő szívében [az bő bensőjében]: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a (rab)szolgákat és (rab)szolgalányokat, és enni és inni és részegeskedni:

Luk. 12,46 Megjő [s megérkezik] annak a (rab)szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és abban az órában, amelyet nem ismer, amikor nem is sejti és amikor nem is számít rá], és kettévágatja őt [kegyetlenül megbünteti], és a hitetlenek [megbízhatatlan, és hűtlen, álnokok] sorsára  juttatja.

Luk. 12,47 És amely szolga tudta [és ismerte] az ő urának akaratát, [de mégsem állt készen] és nem végezte el [sőt nem is fogott hozzá teljesítéséhez], sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg [sok verést kap, és azt nagyon megbotozzák];

Luk. 12,48 Aki pedig nem tudta [nem ismerte és nem értette meg], és büntetésre méltó [vagyis verést érdemlő] dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik [és az kevesebb verést és botütést kap]. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle [és attól többet kérnek számon]*

*Már a mózesi törvény így prófétál az engedetlenség következményéről, vagyis arról, hogy a sátán hatalma alá kerül: „Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak valamely parancsolata ellen, a mit nem kell cselekedni, ha nem tudta is: vétkessé lesz (és bűn terheli), és hordozza az ő vétségének terhét” (3 Móz. 5,17).

És: „Akkor, ha a bűnös (verést, vagyis) ütleget érdemel, vonassa (fektesse) le azt a bíró, és üttessen arra maga előtt annak bűnössége szerint való számban (vagyis amennyit a bűne miatt megérdemel)” (5 Móz. 25,2)

Luk. 12,49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak [tüzet dobjak a Földre]: és mit akarok, ha az immár meggerjedett. [Más fordítás: és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna, ha már lángolna]?

Luk. 12,50 De bemerítéssel kell nékem alámeríttetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.

[Más fordítás: De van egy alámerítkezés számomra, amelybe alá kell meríttetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez be nem teljesedik].

Luk. 12,51 Gondoljátok-é, [és azt hiszitek], hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön [hogy békességet, vagyis háborítatlanságot, jólétet, a veszély érzetétől való mentességet, és boldogságot hozzak e földre]? Nem [semmiképpen sem], mondom néktek; sőt inkább meghasonlást [megosztást; széthúzást].

Luk. 12,52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban [egy családban], akik meghasonlanak [egymással], három kettő ellen, és kettő, három ellen

Luk. 12,53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen [fordul, és szembeszáll]*

*Máté így ír a kijelentésről: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet [(eiréné): a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot] bocsássak [hozzak] e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak [hozzak], hanem hogy fegyvert [(harci) kardot vetni jöttem]. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja [hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját], a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa [anyósa] közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő [saját] háznépe [tulajdon családja lesz az ellensége]” (Mát. 10,34-36).

Az Úr Jézus saját családján mutatja be, hogy mit jelent az előző kijelentése. Egyik alkalommal, amikor nagy sokaság vette körül, és Ő meggyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat: „Amint az övéi (a hozzátartozói) ezt meghallák, (elindultak és) eljövének, hogy megfogják őt (hogy elfogják); mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (Belzebub van benne), és: Az ördögök (démonok) fejedelme által az ördögök (démonok) fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket (a démonokat)” (Mk. 3,21-22).

„Mert a testvérei sem hittek benne” (Ján. 7,5)

A próféta már előre figyelmeztette Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (ne bízzatok a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)

Luk. 12,54 Monda pedig a sokaságnak [tömegnek] is: Mikor [és valahányszor] látjátok [és észreveszitek], hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső [égzengéssel kísért vihar, és zivatar] jő; és úgy lesz.

Luk. 12,55 És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz [égető hőség jön]; és úgy lesz.

Luk. 12,56 Képmutatók [kétszínűek], az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni [Más fordítás: a föld és az ég arculatát meg tudjátok vizsgálni, és jelenségeit felismeritek];

Erről az időről [időszakról, és  korszakról] pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?

[Más fordítás: miért nem ismeritek föl akkor mindazt, ami most történik, és ezt a jelen (ezt a mostani) időszakot hogy-hogy nem vizsgáljátok meg]?

Luk. 12,57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, [és miért nem tudjátok magatoktól eldönteni], mi az igaz?*

*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Ő pedig felelvén [ezt a kijelentést tette előttük, és], monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép [tiszta, derűs, jó] idő lesz; mert veres [vöröslik, tűzpiros] az ég. Reggel pedig: Ma zivatar [vihar] lesz; mert az ég borús [sötét] és veres. Képmutatók [annyi tudásotok van, hogy], az ég ábrázatját [arculatát] meg tudjátok ítélni [az ég jeleit felismeritek, az ég színéből tehát tudtok következtetni], az idők [idő(szako)k] (ismertető)jeleit pedig nem tudjátok [nem vagytok képesek megítélni, felismerni]?” (Mát. 16,2-3)

Luk. 12,58 Mikor pedig a te ellenségeddel [a peres féllel] a fejedelem [az elöljáró, vagy a bíró] elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle. [megszabadulni tőle, és még útközben kibékülni, és békésen megegyezni vele], hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak [a börtönőrnek] és a poroszló, [a börtönőr] a tömlöcbe [pedig fogságba] ne vessen téged.

Luk. 12,59 Mondom néked, hogy nem jössz [és nem jutsz, és nem szabadulsz] ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig

[Másfordítás: amíg le nem hámlik rólad a leprától származó utolsó pikkely is]*

*Máté is ír erről: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [ellenfeleddel; (peres feleddel) szemben légy békülékeny (jóindulatú; siess megegyezni vele) idejében], amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged [ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló [törvényszolga; ítéletvégrehajtó; börtönőr] kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. [és fogságba ne kerülj]. Bizony [ámen; úgy van, ahogy] mondom néked: ki nem jössz [ki nem szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig” (Mát. 5,25-26).

Ha ember ellen van panaszod, bocsáss meg: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [Más fordítás: Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [és elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [Ő sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14.15).

Mert ha nem bocsátasz meg, engedetlenséged következménye megmered, hiszen a megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg (engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26).

 Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: „Vigyázzatok atyámfiai (testvéreim), hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon. Hanem intsétek (és buzdítsátok) egymást minden (egyes) napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által (és a bűn csábításától). Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat (amely kezdetben élt bennünk) mindvégig erősen (és szilárdan) megtartjuk. E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor” (Zsid. 3,12-15).

Ne arról beszélj, hogy mit tett, vagy nem tett a másik ember: „Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít? A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza” (Péld. 25,8-10)