Istenem, szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul
a veszedelem." (Zsolt 57,2/b).
Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei
védelmére. Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor
oltalmaznia kell őket a veszélytől. A mi Urunk is sasszárnyakon siet
választottai megmentésére.
Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek
felett. Tulajdon testével rejti el őket. A tyúk teste melegével melengeti
csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat
kicsinyei. A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára.
Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.
Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei
számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással
megtapasztalhatjuk. Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához
hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata.
A Seregek Urának ereje rejlik benne. Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen
a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket.
Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré,
rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.