Az élő víz folyama áldott, és gyümölcsöző helyre vezet. Ha az áramlás ellen mégy, nehezen érhetsz el eredményt. Bajba kerülsz, ha nem Jézussal együtt haladsz, hanem a saját terveid szerint. Ez csak fejfájáshoz, és fekélyekhez, álmatlan éjszakákhoz vezet, mert a belső embered másfelé igyekszik, mint a természeti. Pedig Isten folyamát érdemes követni a fizikai, az emberi, a gondolkodási, a pénzügyi, a szellemi területen egyaránt. HA Isten útján jársz, segítségére tudsz lenni másnak is.
Hadd mondjam el, tanulságul az egyik esetemet, amikor alaposan hibáztam, mert nem az élet folyó áramába haladtam. Ez a könyvecske, éppen azt szoltálja, hogy nálam kevesebb felesleges keserű tapasztalatod legyen.
Egy alkalommal a Venezuelai Caracasban hirdettem az Igét, egy ottani gyülekezetben. Csodálatos volt a közösség, az éneklés, a menny dicsőítése, és Jézusról, az örömhírről prédikálhattam. Az előre híváskor imádkoztam a betegekért, és számos csodálatos dolog történt. Akkor Isten dolgait, a magaménak kezdtem tekinteni. Úgy éreztem, „én” mindent meg tudok tenni a szolgálat közben.
Odahoztak egy ötéves kislányt az emelvényhez. Nyomorék volt a lábfeje, a két lába ujjai egymáshoz értek, mert befelé fordultak a bokái, és így vonszolta magát. – A karomba vettem, és imádkoztam érte, és habozás nélkül mondtam neki: induljon el, és járjon. Letettem hát a földre. Óh, milyen látványos kudarcot vallottam! – „MINDEZ” úgy látszott, mintha én tettem volna. És itt már kívül is voltam Isten áramlatán, mivel az Úr gyógyító ereje helyett megkíséreltem a saját erőmmel tenni. A gyermek éppoly nyomorékon lépett, mint azelőtt. Ez nem volt siker, mégis félelem nélkül nyúltam utána. Ismét felvettem a gyermeket, és a saját imámat ismét elmondtam érette, csak most sokkal hangosabban. Az egész gyülekezet odaadóan figyelt, és csendben leült, én meg folytattam a meggyógyításért, képességeim bemutatását. A második imádság után ismét lehelyeztem a gyermeket, mondva: „Indulj el a Jézus nevében!” – Ő megindult, éppen úgy, mint eddig, nyomorúságosan vonszolva magát!
---Ekkor rádöbbentem, hogy teljesen elhagytam az Urat! Az Ő áramlatával szemben indultam, a saját erőmmel. – Teljes volt a kudarc!
Leültettem a gyermeket az emelvényen, és a gyülekezet előtt magyarázkodásba kezdtem, hogy eltévesztettem az Urat, és legyenek türelemmel, míg megkísérlem az Ő akaratát ismét tudni. Ők csendben ültek, míg én az emelvényen fel-alá járkálva imádkoztam, már nem emlékszem a szavakra, de valahogyan így: „…Uram! Bocsáss meg, magamat tettem fontossá, és Téged eltévesztettelek. Kiestem a Te erőd áramlatából. Bocsáss meg Uram! Most segíts, miért maradna ez a kislány ilyen nyomorékon, az én büszkeségem, és önfejűségem miatt. Te vagy az egyedüli, Aki gyógyíthat. A Szent-Szellemeddel segíts! Te szereted ezt a kislányt! Mondd Jézusom, mit tegyek?”
Az ima közben az ÚR megkönyörült rajtam, és azon a kicsi lánykán. – Bizonyára mosolygott mindezen, hiszen Ő kegyelmes, és melegszívű. „Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltár 103:14.)
Ott ült még a gyermek, én meg egy hangot hallottam: „Vedd le a cipőit!” – Felismertem az ismerős hangot, mert Jézus hangját már ismertem. Nem hallható, mégis valóságos volt.
Odaléptem hát, és levettem a cipőit, és kezembe vettem a két formátlan lábacskát, és vártam. És akkor egyszercsak elkezdtek kifelé fordulni a lábfejek, és mire elvettem a kezem, normálisan helyezkedtek el. Felugrott, és fel-alá járkált az emberek szeme láttára, és mind örültek. Jézus kegyes volt, és szerető, a szegekkel átütött kezeit az enyémre tette, és megvalósult a csoda. Ő a csodatevő!
HA az Ő áramai ellen igyekszünk, mindig elhibázzuk! De amikor Jézussal együtt haladunk, lehetővé tesszük segítségének érvényre jutását. Hadd hangsúlyozzam ismét: minden esetben kifizetődő Isten kiáradó folyamával együtt haladni!
-.-.-.-.-
Egy alkalommal módom volt az Igét az egyik Baltimore-i metodista gyülekezetben hirdetni. A két-órai szolgálaton elmondtam az Úrral való találkozásom, és a Szent- Szellembe merülésem történetét. Azt is, milyen örömet okozott az idegen nyelven megszólalás, a csodák, melyekkel a szükséget szenvedő embereken könyörült az ÚR. – Öröm volt látni ennek az összejövetelnek az őszinte érdeklődését, és nyitott szívét.
A mi dolgunk Istenre nézni, mint az egyetlen tápláló forrásra. Ő igénybe vesz minden személyt, és eszközt, amire, akire szüksége van, DE Ő az EGYETLEN, Aki képes a hiányt pótolni.
A Biblia mondja: „Adjatok, és adatik nektek. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul néktek!” (Lukács 6:38.) – És ez igaz, ma is valóság.
Ahhoz, hogy kapjál, vetned kell először. És Isten dolga a megsokszorozott visszafizetés. Akkor és ott vess, ahol Ő MONDJA!
HA a sajátodat szórod, akkor rossz földbe fog hullani. Jézus tudja, hol van a jó aratásra alkalmas hely, a vetéshez.
Egy alkalommal, néhány misszionáriussal együtt a gyülekezeti szószéknél, az istentisztelet során bizonyságot tettek egymás után. Amint ott ülök, szól nekem az ÚR: „Adjál ezeknek a misszionáriusoknak 1500 dollárt, hogy vehessenek egy autót”. Egy ilyen indíttatás ránehezedhet az ember szívére. – Nem. Ezt nem szabad. – Ha hallod Jézus kedves, és nemes hangját, vedd megtiszteltetésnek az Ő akarata végrehajtására szóló megbízatást. A szívem ettől könnyekig örömre gerjedt.
A szolgálat után elmondtam a feleségemnek, Isten kívánságát, hogy segítsem őket a kocsi megvételéhez. Amikor megmondtam az összeget, először megdöbbent. – Lévén gyakorlott hívő, hamar megértette az Isten szavát!
Ezután elmondtuk a dolgot a gyermekeinknek is. Mondván: Isten többszörösen kipótolhatja az így keletkező hiányt. – És a csoda meg is történt. Könyvkiadásunkkal kapcsolatban: nem fogytak a könyvek, ezért egy terjesztőre bíztuk az értékesítést. – Amikor átadtam a pénzt a misszionáriusoknak, befutott a könyvekre egy 6000 dolláros rendelés. – Isten pontosan számol. Kifizették, leszállítottuk. És még további példányok maradtak, amiket már ingyen terjeszthettünk, áldásul és táplálékul.
Így kell Isten munkájában részt vállalni. Sokfelé a világon küldhettünk könyvet, irodalmat, amivel üzenetet küldhettünk ennek a generációnak, a Szent-Szellem hatalmáról. Nem kellett pénzt kérnünk, mert Ő minden szükségünket kielégítette.
Ő minden szükség kielégítésének forrása. Ha a mi tevékenységünk, az Ő folyamaival együtt halad, a hiányokat kipótolja! És ezt teveled is megteheti!
Hadd mondjam el, tanulságul az egyik esetemet, amikor alaposan hibáztam, mert nem az élet folyó áramába haladtam. Ez a könyvecske, éppen azt szoltálja, hogy nálam kevesebb felesleges keserű tapasztalatod legyen.
Egy alkalommal a Venezuelai Caracasban hirdettem az Igét, egy ottani gyülekezetben. Csodálatos volt a közösség, az éneklés, a menny dicsőítése, és Jézusról, az örömhírről prédikálhattam. Az előre híváskor imádkoztam a betegekért, és számos csodálatos dolog történt. Akkor Isten dolgait, a magaménak kezdtem tekinteni. Úgy éreztem, „én” mindent meg tudok tenni a szolgálat közben.
Odahoztak egy ötéves kislányt az emelvényhez. Nyomorék volt a lábfeje, a két lába ujjai egymáshoz értek, mert befelé fordultak a bokái, és így vonszolta magát. – A karomba vettem, és imádkoztam érte, és habozás nélkül mondtam neki: induljon el, és járjon. Letettem hát a földre. Óh, milyen látványos kudarcot vallottam! – „MINDEZ” úgy látszott, mintha én tettem volna. És itt már kívül is voltam Isten áramlatán, mivel az Úr gyógyító ereje helyett megkíséreltem a saját erőmmel tenni. A gyermek éppoly nyomorékon lépett, mint azelőtt. Ez nem volt siker, mégis félelem nélkül nyúltam utána. Ismét felvettem a gyermeket, és a saját imámat ismét elmondtam érette, csak most sokkal hangosabban. Az egész gyülekezet odaadóan figyelt, és csendben leült, én meg folytattam a meggyógyításért, képességeim bemutatását. A második imádság után ismét lehelyeztem a gyermeket, mondva: „Indulj el a Jézus nevében!” – Ő megindult, éppen úgy, mint eddig, nyomorúságosan vonszolva magát!
---Ekkor rádöbbentem, hogy teljesen elhagytam az Urat! Az Ő áramlatával szemben indultam, a saját erőmmel. – Teljes volt a kudarc!
Leültettem a gyermeket az emelvényen, és a gyülekezet előtt magyarázkodásba kezdtem, hogy eltévesztettem az Urat, és legyenek türelemmel, míg megkísérlem az Ő akaratát ismét tudni. Ők csendben ültek, míg én az emelvényen fel-alá járkálva imádkoztam, már nem emlékszem a szavakra, de valahogyan így: „…Uram! Bocsáss meg, magamat tettem fontossá, és Téged eltévesztettelek. Kiestem a Te erőd áramlatából. Bocsáss meg Uram! Most segíts, miért maradna ez a kislány ilyen nyomorékon, az én büszkeségem, és önfejűségem miatt. Te vagy az egyedüli, Aki gyógyíthat. A Szent-Szellemeddel segíts! Te szereted ezt a kislányt! Mondd Jézusom, mit tegyek?”
Az ima közben az ÚR megkönyörült rajtam, és azon a kicsi lánykán. – Bizonyára mosolygott mindezen, hiszen Ő kegyelmes, és melegszívű. „Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltár 103:14.)
Ott ült még a gyermek, én meg egy hangot hallottam: „Vedd le a cipőit!” – Felismertem az ismerős hangot, mert Jézus hangját már ismertem. Nem hallható, mégis valóságos volt.
Odaléptem hát, és levettem a cipőit, és kezembe vettem a két formátlan lábacskát, és vártam. És akkor egyszercsak elkezdtek kifelé fordulni a lábfejek, és mire elvettem a kezem, normálisan helyezkedtek el. Felugrott, és fel-alá járkált az emberek szeme láttára, és mind örültek. Jézus kegyes volt, és szerető, a szegekkel átütött kezeit az enyémre tette, és megvalósult a csoda. Ő a csodatevő!
HA az Ő áramai ellen igyekszünk, mindig elhibázzuk! De amikor Jézussal együtt haladunk, lehetővé tesszük segítségének érvényre jutását. Hadd hangsúlyozzam ismét: minden esetben kifizetődő Isten kiáradó folyamával együtt haladni!
-.-.-.-.-
Egy alkalommal módom volt az Igét az egyik Baltimore-i metodista gyülekezetben hirdetni. A két-órai szolgálaton elmondtam az Úrral való találkozásom, és a Szent- Szellembe merülésem történetét. Azt is, milyen örömet okozott az idegen nyelven megszólalás, a csodák, melyekkel a szükséget szenvedő embereken könyörült az ÚR. – Öröm volt látni ennek az összejövetelnek az őszinte érdeklődését, és nyitott szívét.
A mi dolgunk Istenre nézni, mint az egyetlen tápláló forrásra. Ő igénybe vesz minden személyt, és eszközt, amire, akire szüksége van, DE Ő az EGYETLEN, Aki képes a hiányt pótolni.
A Biblia mondja: „Adjatok, és adatik nektek. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul néktek!” (Lukács 6:38.) – És ez igaz, ma is valóság.
Ahhoz, hogy kapjál, vetned kell először. És Isten dolga a megsokszorozott visszafizetés. Akkor és ott vess, ahol Ő MONDJA!
HA a sajátodat szórod, akkor rossz földbe fog hullani. Jézus tudja, hol van a jó aratásra alkalmas hely, a vetéshez.
Egy alkalommal, néhány misszionáriussal együtt a gyülekezeti szószéknél, az istentisztelet során bizonyságot tettek egymás után. Amint ott ülök, szól nekem az ÚR: „Adjál ezeknek a misszionáriusoknak 1500 dollárt, hogy vehessenek egy autót”. Egy ilyen indíttatás ránehezedhet az ember szívére. – Nem. Ezt nem szabad. – Ha hallod Jézus kedves, és nemes hangját, vedd megtiszteltetésnek az Ő akarata végrehajtására szóló megbízatást. A szívem ettől könnyekig örömre gerjedt.
A szolgálat után elmondtam a feleségemnek, Isten kívánságát, hogy segítsem őket a kocsi megvételéhez. Amikor megmondtam az összeget, először megdöbbent. – Lévén gyakorlott hívő, hamar megértette az Isten szavát!
Ezután elmondtuk a dolgot a gyermekeinknek is. Mondván: Isten többszörösen kipótolhatja az így keletkező hiányt. – És a csoda meg is történt. Könyvkiadásunkkal kapcsolatban: nem fogytak a könyvek, ezért egy terjesztőre bíztuk az értékesítést. – Amikor átadtam a pénzt a misszionáriusoknak, befutott a könyvekre egy 6000 dolláros rendelés. – Isten pontosan számol. Kifizették, leszállítottuk. És még további példányok maradtak, amiket már ingyen terjeszthettünk, áldásul és táplálékul.
Így kell Isten munkájában részt vállalni. Sokfelé a világon küldhettünk könyvet, irodalmat, amivel üzenetet küldhettünk ennek a generációnak, a Szent-Szellem hatalmáról. Nem kellett pénzt kérnünk, mert Ő minden szükségünket kielégítette.
Ő minden szükség kielégítésének forrása. Ha a mi tevékenységünk, az Ő folyamaival együtt halad, a hiányokat kipótolja! És ezt teveled is megteheti!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.