Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől,
olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az
eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen,
mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz
az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13).
Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen
különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz
belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az
ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te
Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest
a veszély bizony eltörpül.
De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe
kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik,
amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól?
Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent
csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk
valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket
embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat,
mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.