Atyák, fiak és az új nemzedék 1. rész

Isten ma kétféle módon üzen és akar tanítani bennünket. Tanít Szent Szelleme által egy jelképes történeten keresztül, majd ezt összekapcsolja egy igei üzenettel.

Több éven keresztül többször is kaptam ezt a tanítást már az Úrtól ebben a jelképes formában, ez egy folyamat volt. De ma reggel azt mondta, mint Ezékielnek: „most mondd el ezt a jelképes próféciát, amit én a muskátlikon keresztül mutattam neked, mert ezt a folyamatot végzem ma az egyházban.”

Ezeket sosem írtam le, mert annyira elevenen éltek bennem ezek a képek és olyan erőteljes volt a Szent Szellem szava ilyenkor, hogy sokszor ott sírtam a virágaim felett.

Nagyon szeretem a muskátlikat, éveken át  gyűjtögettem, nevelgettem őket, volt amelyiket kiültetem szabad földbe és méteresre is megnőtt, bár igaz virág alig volt rajta, de sokat gyönyörködtem bennük. Nagyrészük látványos, hatalmas cserépben volt, mutatósak voltak, tele voltak hajtásokkal, de nem tudtam őket szaporítani. Olykor rászántam magam, hogy lemetsszek egy – egy hajtást hogy ledugjam új cserépbe, de nagyon satnyák lettek és nem sokáig bírták, ezért inkább hagytam a tövön, ami csak nőtt – nőtt és már kevesebbet virágzott.

Amikor költözködtünk egy kisteherautó csak az én hatalmas muskátlijaimmal volt tele, kicsit büszke voltam rájuk.

Mígnem egyszer az Úr letörte a büszkeségem, amikor szólt egy egyszerű gazdász emberen keresztül. Ő elmondta, hogy az látszik, hogy szeretem ezeket a virágokat, de az is látszik, hogy nem értek hozzá. Hát mit mondjak, rosszul esett, alig akartam elhinni. Aztán elmondta, hogy a virágnak az energiája és a sok tápanyag a szárba és a levelekbe megy, ezért nincs már ereje virágozni, ami én is sejtettem, de nem tudtam, hogy kell kezelni.

Akkor éppen augusztus volt, és ő elkezdte nekem megmutatni, hogy kell lemetszeni az új hajtásokat éppen ebben a hónapban (és nem tavasszal, ahogy én tettem korábban) aztán ezeket az új hajtásokat le kell dugdosni új földbe, hogy gyökeret eresszenek. Nem mindegy tehát, hogy mikor és nem mindegy hogyan végezzük a hajtatást.

Mire elmondta azzal máris teljesen lemetszette az egyik „gyönyörűségemet” nagy bánatomra. Nagy virágládákat készített a férjem, amibe sorba elkezdtem leültetni az új hajtásokat, miközben nagyon fájt a szívem a megcsonkított tőért.

Aztán, amikor elkezdtem egyedül a többi virágon is ezt a szakszerű és időszerű metszést alkalmazni, akkor megszólalt a Szent Szellem és csak sírtam, és potyogtak a könnyeim, miközben fogtam az egyik, majd a másik új hajtást és sorba rendezetten új helyre ültettem őket.

Hú, micsoda tanítás lett belőle, sok mindent megértettem,hogy mit miért tesz Isten az életemben. Ez akkor nekem szólt, de most látom szellemben, hogy Isten ezt a munkát végzi ma a magyar egyházban és a gyülekezetekben is.

Kedves Szentek!

Isten Szelleme ma arról beszél nekünk ezáltal a jelképes történet által, hogy a gyülekezetekben ma sok helyen nincs utódlás, nincs tanítványolás, nincs „szakszerű” nevelése a fiaknak. (Nem a képzésekről és a Bibliaiskolákról beszélek, Jézus nem tartott ilyen képzéseket és nem indított iskolákat). A gyülekezetek csak nőnek, terebélyesednek fizikailag, anyagilag és az épületeik; a vezetők egyedül vezetnek, tele vannak a gyülekezetek potenciális szolgálókkal, de az ajándékaik nem tudnak kifejlődni, mert nincsenek Isten szerinti atyák.

A Szent Szellem azt mondja ma, hogy az Úr metszőollója elkezdett dolgozni a gyülekezetekben, mert eljött a fiak felnevekedésének az ideje és eljött az új plántálások ideje.

Azok a helyzetek és szituációk, amelyek most a gyülekezetekben a fiak és az új hajtások körül zajlanak, nem véletlenül vannak, azt a célt szolgálják, hogy ezt a metszést elősegítsék.

A metszések ideje van – ezt mondja ma a Szent Szellem.

A metszés fáj. Fáj a tőnek és fáj az új hajtásnak is. Fájdalmas helyzetek, körülmények között kerülnek ezek a gyönyörű, erős új hajtások le a tőről az új földbe.

Ma eljött az ideje annak, hogy Isten elővegye a szakszerű kezelését az Isten szerinti atyák hiányában.

Az atyáknak kellene megtenni azt, hogy felismerik az ajándékokat, akik elkezdtek felnőni és mentorálni azokat, majd szolgálatba állítani kellene őket. Mivel azok, akiknek atyáknak kellene lennie, csak a saját szolgálatukat növelgetik, építgetik, ezért ezek a fiak kiskorúságban vannak tartva, és el vannak nyomva az ajándékaik. Nincs felismerve az identitásuk és nincs felszabadítva.

Egy ember pedig akkor fog az örökségébe bejutni, hogyha ott van, ahová az Úr eredetileg tervezte és az elhívását be tudja tölteni.

Amikor a Szent Szellem először beszélt nekem erről a hatalmas muskátliról, akkor először azt mondta nekem, hogy én egy ilyen túlméretezett csecsemő voltam ott abban a gyülekezetben, ahol nem volt felismerve az ajándékom, mindent akartak velem csináltatni, csak azt nem tehettem, ami az elhívásom. Növekedtem szellemben, de nem voltak gyümölcseim, kevés volt a virág, mert a szolgálatba állítás nem történt meg, az elhívásom nem tudott ott kiteljesedni, nem volt szellemből „szakszerű” vagyis nem volt Isten szerinti mentorállás. Túlkoros csecsemő maradtam, aki nem tudott kibontakozni és megfelelően fejlődni, nem volt megfelelő a plántálás és a gondozás, nem volt megfelelő tanítványolás és nem volt szolgálatba állítás.

Mindez azért, mert nem voltak olyan Isten szíve szerinti atyák, mint Dávid, aki nem irigykedve adta át Salamonnak a templomépítés tervrajzát. Nem morgolódott azért, mert ő nem építhetett templomot az Úrnak, át kellett adnia ezt a nagyszerű munkát az új nemzedéknek.

Nem voltak olyan elhívással rendelkező atyák, mint Mózes, aki bár maga nem mehetett be az ígéret földjére, nem csinált úgy, hogyha én nem mehetek be, akkor ti sem fogtok bemenni Izrael népe. Hanem megáldotta az utódját méltósággal, Istennek engedve átadta a szellemi vezetést Józsuénak, átruházta a szellemi hatalmat hamis motivációk nélkül.

Aztán Isten lemetszett arról a gyülekezetről és egy új talajba ültetett, ahol személyesen mentorált, személyesen foglalkozott velem, tanítványolt igen nagy hatékonysággal.  Öntözött, gondozott, táplált, érezhető volt a növekedésem, az erősödésem, mígnem egyszer eljött a virágzás ideje is.

Ez a túlméretezet muskátli olyan, mint a terméketlen fügefa, amely látszólag, kívülről dús és zöld, de valamilyen okból képtelen a gyümölcstermésre.

Ma sokan vannak olyan fiak, akik a tövet erősítik, ezáltal a gyümölcsök már nem tudnak előjönni. Eljött az ideje a fiak lemetszésének, hogy új helyen az elhívásuk helyén gyökeret eresszenek.

Ezeket a folyamatokat végzi az Úr napjainkban, ezért nem vádolni, kárhoztatni kell a fiakat, hanem áldani kell azokat, akiket az Úr kihelyezett új földbe.

Aztán, ahogy ültetgettem ezeket a hajtásokat, láttam, hogy vannak közöttük gyengébbek, azokat fogtam és odahelyeztem az erősebbek mellé. Aztán volt olyan nagy és erős hajtás, amelyiket egy teljesen különálló cserépbe raktam… és így dolgozik ma a Szent Szellem, akinek van szellemi füle az meg fogja érteni ezt, különösen, hogyha éppen ezekben a folyamatokban van benne.

Isten ki fogja jelenteni magát a fiaknak, ezután megmutatja nekik az identitásukat, hogy felismerjék, kik is ők valójában.

Az Atya személyesen foglalkozik velük, gyógyítja őket és a metszés sebeit; kijelenti az elhívásukat, megerősíti őket, helyreállítja és Fiúság tudatot ad nekik.

Az Atya áldása elkezd rájuk áradni közvetlenül, és elkezdenek meggyökerezni, tovább épülni Jézusban, Krisztus képe elkezd bennük még jobban kirajzolódni, elkezdik megismerni az Atya szívét személyesen, amelyre eddig nem volt lehetőség. Isten Atyai szíve fogja őket táplálni személyesen és a szellemük Isten Szellemében fogja megtalálni az igazi otthonát és az identitását.

Az Atya közvetlenül fogja a fiakat táplálni a metszés után, már nem különféle tanításokon fognak növekedni, hanem az Élet Fájáról fognak táplálkozni. Ezek a fiak elkezdenek ettől a tápláléktól rohamosan fejlődni, növekedni, el fognak jutni a felnőtt, érett férfikorra.

Már nem fogja őket mindenféle tanítások szele ide – oda hajtani, mert őket a legnagyobb tanítómester, maga az Atya fogja tanítani és vezetni.

Nem lesz többé közvetítő (mint Mária vagy mint sok lelkész vagy pásztor, aki a Szent Szellem helyett vezeti a hivőket) nem lesznek többé emberi jótanácsok, nem lesz többé szolgaság.

Azok az új hajtások, akik ott vannak a tövön, elszívják a tőtől az erőt, az energiát, a tápanyagot, így már nem marad erő a virágzásra. De az Úr azt mondja ma:

„Én fogom őket táplálni, én fogom őket vezetni, én fogom tanítani őket, az én hangomat fogják követni, az én asztalomnál fognak étkezni, és nem közvetett módon más rhémáján fognak „élősködni”.

Ezeknek a fiaknak szól a Szent Szellem: Itt az ideje kijönni a szolgai gondolkodásból, abból, hogy mindig csak várjuk, várjuk az ellátást, mint a fiókák, mert vége van a kiskorúságnak.

Ezekből a hajtásokból elő fognak állni a fiak, és amikor felnőnek akkor testületileg belőlük lesz az új nemzedék, akik az apostoli generáció lesznek.

Ez a nemzedék, amelynek nem volt szellemi atyja és nem kaptak szellemből „szakszerű” felkészítést, ebből a nemzedékből igazi, Isten szerinti atyák jönnek elő.

De mondom nektek: ma még a lemetszés ideje van, az ültetés ideje, a plántálás ideje a Prédikátor 3:2 szerint: „Meg van az ideje az ültetésnek, és meg van az ideje az ültetés kitépésének.”

Nem voltak atyák, akik tanítványoltak volna Isteni bölcsességgel, ezért Isten elő veszi a metszőollóját.

Én megsirattam a terebélyes muskátlikat, hogy mivé lettek, ám ezek a tövek a következő évben erősebbé váltak és több virágot hoztak.

Mondom nektek: minden a javatokra van, még a metszés is, ezért az Atya gyógyulást ad a metszés fájdalmaiból, gyógyulást ad a nagy töveknek is és az új hajtásoknak is.

Volt még egy másik fájdalmam is, aminek üzenetértéke van. Amikor olyan erős hajtást kellett levágni, amelyen már virág is volt, ám le kellett metszeni,mert erős hajtás volt, és hogyha azt akartuk, hogy gyökeret eresszen, akkor a virágtól meg kellett őt szabadítani, hogy az energia és a tápanyag a gyökér kifejlődését szolgálja, és ne a virág szívja el azt.

-         Hú még az a kevés virág is kárba vész! – szomorkodtam.

Mondom nektek: hagyjátok azt a szolgálatot meghalni, hagyjátok azokat az alapítványokat, azokat a dicsőítő csapatok, azokat a lelkigondozói szolgálatokat, hagyjátok meghalni az elkezdet munkát, amikor felismeritek, hogy ilyen metszési folyamatokba vagytok benne.

Amikor megerősödök, eljön az ideje és az elhívásotok és küldetésetek elkezd majd virágzani, és erről a kicsiny hajtásból önálló tővé válva, virágzás lesz.

Mondom nektek: hagyjátok a virágokat meghalni.

Abban az évben sirattam a régi muskátlikat, miközben az új hajtásokban még nem tudtam gyönyörködni, csak remélhettem, hogy egyszer lesz belőlük valami. Gondoztam nagy figyelmességgel őket, állandóan szemmel tartva és szólt az Úr: „látod, ezt fogod tenni hamarosan az én fiaimmal is.”

Akkor ezután már gyakran sírva álltam ott a sok kis hajtás mellett, mert én is még abban a folyamatban voltam, amikor a kivirágzott hajtást metszette le az Úr és sirattam a lemetszett virágot, az elveszett pásztori szolgálatot.

De mondom nektek: Szószerint beteljesedik Isten Szava az életemben. Ez az új hajtás, amelyik a virágját elveszítette, mára gyökeret eresztett, az Atya gondozásában nemcsak felnőtt, hanem „szellemi anyává” válva új hajtásokat hoz, elkezdett virágzani, ahogy az Atya táplálta, gondozta, majd új edénybe ültette, így önálló, erős növénnyé vált. Halleluja!

Mert az Úr szava betejesedett rajtam, először nekem monda el ezt a jelképes üzenetet, most hogy látom a végeredményt és látom a történetet egyben, most kell hirdetnem: így fogja az Úr a napokban az új nemzedéket előhozni. Ez az Ő Szava, amely nem a távoli jövőről szól.

Nincs még vége azonban a Szent Szellem tanításának. Eljött a tél és abban az évben én még nem tudtam, hogy kell ezeket az új hajtásokat átteleltetni. A régi tövek túlélték a telet, de mint tavasszal kiderült, az újakat közben azért kellett volna gondozni, kellett volna kicsit foglalkozni velük és több fény kellett volna nekik – de mind elpusztultak.

Akkor újból sirattam őket, de már a szellemem is sírt. Ott álltam az Úr előtt és kérdeztem Tőle, hogy fog akkor az én szolgálatom újból elindulni, ha még mindig nem tudom, hogyan kell „szakszerűen” bánni és szellemből gondozni a fiakat, meghalnak a kezeim alatt?

Ekkor még a tanulás időszaka volt, az Úr sokat és sokszor beszélt velem a majdani szolgálatomról.

Többször beszélt arról, hogyan kell felismerni a szolgálati ajándékokat, akiknél ma még gyakran láncokat, sebeket fogok látni. Beszélt arról, hogyan kell bánni ezekkel az új hajtásokkal, a fiakkal.

Beszélt a „szellemben szakszerű” táplálásról, a tárolásról, és arról, hogy mindezek ellenére lesznek olyan hajtások, amelyek mégis elpusztulnak.

Az én dolgom az, hogy rhémával lássam el őket, hogy itassam őket, az elszáradt leveleket szedjem le, és az elhalt hajtásokat metszem le, erősítsem a gyökérzetüket.

Mindent megtettem ezekkel a hajtásokkal, és amikor először elültettem őket, pár nap múlva nem hogy éledezni kezdtek volna, hanem még a maradék levelük is elsárgult és leszáradt. Óh, hogy sajnáltam őket, milyen kopasz kis ágacskák lettek! De bennük volt az élet, bennük volt a muskátli DNS-e.

A fiakban is ugyanígy látnom kell a szellemi szemeimmel az Atya életét, látnom kell és fel kell ismernem az identitásukat, aztán fel kell őket szabadítanom, hogy elő tudjanak jönni a bennük levő ajándékok, a küldetésük.

Azt hiszem, hogy ekkor erősödött meg bennem - igen ez az apostoli szolgálat lényege.

Amikor az első plántálást végeztem és azok nem maradtak meg, az még valóban számomra is a tanulás ideje volt. Ám a következő évben már láthattam a gyümölcseit is a munkámnak, nem minden hajtás maradt meg, de voltak közük erősek, amelyeket már külön cserépbe lehetett ültetni.

Hiszem, hogy Isten ilyen atyákat fog előhozni az elkövetkezendő időben, akik Isten szerinti módon fognak tudni fiakat felnevelni. Az Isten szerinti atya nemcsak a saját szolgálatához nevel fiakat, hanem kész arra is, hogy elengedje és kiküldje őket oda, ahol az Úr látni akarja őket. Ez az érdek nélküli atyaság.

Hiszem, hogy engem is ilyen „szellemi anyává” készített fel Isten az elmúlt nehéz évek alatt, aki már Isten akarata szerint fog tudni szellemi fiakat kiküldeni az Úr nagy aratásába.

Legyen ez a jelképes üzenet Isten élő, kijelentett szava ma a számodra és legyen élő és hatékony, váljon valóra ott, ahova küldetik.

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698