... mindenkor az Úrral leszünk" (1Tesz 4,17).
Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi
leszünk vele. A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek
is maradnak: Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne,
test nélkül. Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár
itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?
Milyen nagy öröm ez! Legfőbb tisztességünk, nyugalmunk,
vigasztalásunk, gyönyörűségünk, hogy az Úrral lehetünk. Nincs, ami ezt
felülmúlná, vagy akárcsak megközelítené. Együtt élünk vele itt a földön,
érezzük, amikor megalázzák, elutasítják, érezzük, amikor szenved. De egykor
vele leszünk a mennyei dicsőségben is, élvezni fogjuk az örök nyugalmat, Isten
királyi uralmát, annak minden megnyilatkozásában. Úgy élünk majd, ahogyan
Krisztus, és vele együtt örvendezünk örökkön-örökké.
Ó Uram, ha mindörökre veled lehetek majd, valóban
egyedülállóan dicsőséges sorsot szántál nekem. Nem irigylem még az
arkangyalokat sem. Mindörökké az Úrral lenni: ez a legcsodálatosabb dolog, amit
a mennyről el tudok képzelni. Nem az aranyhárfák, nem a tündöklő koronák, nem
is a tiszta fény jelenti számomra a legnagyobb dicsőséget, hanem Krisztus maga
és a vele való közösség. Ebben a legdrágább közösségben élhetek mindörökké.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.