Isten két dobozt adott nekem, és azt mondta :
- A fekete dobozba gyűjtsd bánatodat, és minden örömödet az
arany dobozba.
Megfogadtam amit mondott, így mindkét dobozba gyűjtögettem,
ahogy kérte. Az arany doboz napról napra nehezebb lett, de a fekete egyre
könnyebb. Kíváncsiságból kinyitottam a fekete dobozt, hogy megtudjam az okát.
A doboz alján találtam egy lyukat, melyen a bánat kipotyogott.
Megmutattam Istennek a lyukat és eltűnődtem,
- Kíváncsi vagyok, hogy hova tűntek belőle a bánataim !
Ő gyengéden elmosolyodott és így szólt :
- Gyermekem, mindegyik itt van velem.
Megkérdeztem Istent :
Miért adtad nekem a dobozokat ? Miért adtad az arany dobozt
és a lyukas feketét ?
- Gyermekem, az arany dobozt azért adtam, hogy számold az
áldásokat, a feketét pedig azért, hogy tudj elengedni..
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a fájdalmas és bántó dolgokat,
eseményeket nem tudjuk elfeledni, és gyakran előhozzuk azokat. Ilyenkor olyasmi
történik velünk, mint amikor a gyógyulás közepén tartó sebet ismét feltépnénk.
Engedjük el ezeket a fájdalmakat, ne emésszük magunkat, hiszen változtatni már
úgy sem tudunk rajta.
Emlékezzünk inkább a szépre, a jóra és az örömre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.