"Mert Isten, aki azt
mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a
szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán."
(Új Károli)
"Isten egyszer régen azt
mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi
szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus
Krisztusban, az ő személyében és jellemében." (Egyszerű fordítás) Korinthusbeliekhez
írt 2. levél 4:6
Felismerni, megismerni
Jézust… nem könnyű! Vagy mégis? Egy évvel ezelőtt, mikor a Jézus életéhez
kapcsolódó helyszíneken jártam, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett
Jézust látni az akkori embereknek. A régi városok, falvak utcáin sétálva
könnyebben képzeltem el a jól ismert bibliai történeteket, ugyanakkor ott volt
bennem az érzés: mindez nem díszlet, ez valós emberek, valós életének helyszíne
(akkor is és most is).
Az akkor élő emberek számára
Jézus éppolyan rongyos vándortanítónak tűnhetett, mint bármelyik a sok körül,
akiket akkoriban láthattak. Ugyanolyan hús-vér ember volt, mint ők. Látszott
rajta zsidó származása, kezein ott volt a kétkezi munkának a nyoma. Nem volt
rajta semmi kirívó dolog. Egyszerű embernek tűnt.
Mégis, akkor mit láttak benne
már csecsemőként a betlehemi pásztorok? Miért dicsőítette Istent Anna és
Simeon? Vagy később, miért hagytak hátra mindent különböző emberek, hogy
kövessenek egy idegent? Vagy miért volt békesség Istvánnak, az első keresztény
vértanúnak az arcán miközben kövek repültek felé?
És ma, most miért épp ezt az
oldalt olvasod? Mit akarsz itt? Miért nem a pletykalapokat olvasod? Valamit
megláttatod veled az Isten? Valami vágyakozást érzel arra, hogy időt tölts
Istennel és magadba szállj?
Ez nem a véletlen műve. Isten
elkezdett benned valamit. Előbb talán csak egy szempillantás volt, aztán tovább
időztél, most pedig a legtermészetesebb dolog számodra Jézus szemlélése. Igen,
ott, rajta, benne ragyog legtisztábban, legfényesebben Isten dicsősége. A
személyében és jellemében maga Isten látható teljes szeretetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.