Máté Evangélium 15. Fejezet: az Emberi rendelések és hagyományok erőtlenné teszik az Igét (revideált)

Mát. 15,1 Akkor [abban az időben] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, [és megkérdezték] mondván:

Mát. 15,2 Miért [nem tartják meg, miért hanyagolják el], és hágják át [és szegik meg] a te tanítványaid a vének rendeléseit [az ősök hagyományát, és tanítását]? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak [vagyis étkezés előtt].

Mát. 15,3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át [és miért szegitek meg, és miért nem tartjátok meg] az Isten parancsolatját [rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek által [a ti hagyományotok miatt, és kedvéért]?

Mát. 15,4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [vagyis bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni].

Mát. 15,5 Ti pedig ezt mondjátok [és azt tanítjátok]: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi [vagyis áldozati, fogadalmi] ajándék [és adomány] az, amivel megsegíthetlek [amivel segíthetnék rajtad, és amivel hasznodra lehetnék, és ami tőlem neked járna, annak nem kell apját támogatnia]. Az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját [mert azt ebben az esetben: nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját].

Mát. 15,6 És [érvénytelenítettétek, hatálytalanítottátok; semmibe veszitek; megsemmisítitek, megfosztottátok hatalmától, és] erőtlenné tettétek [így és meghiúsítjátok; kijátsszátok] az Isten parancsolatját [igéjét, rendeletét, utasítását] a ti rendeléseitek [hagyományotok] által*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről, további részletekkel kiegészítve: „És hozzá (és köréje) gyűlnek a farizeusok és némelyek (és néhányan) az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala. És látván (és észrevéve), hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges (vagyis tisztátalan), azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret (és étkeznek), panaszkodnak. Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve (addig) nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák (egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz). És piacról jövén (és amikor hazamennek) sem esznek (addig), ha meg nem mosakodnak. És sok egyéb (és más) is van, aminek megtartását (hagyományként) átvették (és őriznek, amilyen például), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis fekhelyeknek) megmosását. Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak (és nem élnek) a régiek rendelése (és a vének hagyományai) szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret (és miért étkeznek tisztátalan kézzel)? És monda nékik (Jézus): Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg (hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait). Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza (és gyalázza), halállal (bűnhődjék, és) haljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi, vagyis áldozati ajándék) az, amivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen. Eltörölvén (és így érvénytelenné téve) az Isten beszédét (igéjét) a ti rendelésetekkel (a ti hagyományotokkal), amelyet rendeltetek (és amelyet továbbadtatok). És sok effélét (és más ehhez hasonlót) is cselekesztek (és tesztek)” (Márk. 7,1-5.9-13)

Lukács bizonyságtétele szerint így folytatódik a történet: „Beszéd közben pedig (arra) kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni (és asztalhoz telepedett). A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal (és telve vagytok rablásvággyal) és gonoszsággal. Bolondok (és esztelenek), aki azt teremtette, ami kívül van (és aki megalkotta a külsőt), nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van (nem Ő alkotta-e meg a belsőt is)? Csak adjátok (azt oda) alamizsnául, ami benne van (vagyis ami belül van); és minden tiszta lesz néktek” (Luk. 11,37-41)

(vagyis: ha könyörület és szánalom indít az alamizsnaadásra, akkor minden tiszta, mert a görög szöveg így hangzik: (eleémoszüné): 1) részvét, szánalom, könyörületesség. 2) jótékonyság; adomány; >(katharosz): 1) tiszta, mocsoktalan. 2) érintetlen. 3) zavartalan, akadálytalan, (átvitt ért.) világos. 4) vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű. 5) hibátlan, bűntelen, ártatlan. 6) őszinte, romlatlan, becsületes; a szívükben (szívükre nézve) tiszták>)

Pedig Isten megparancsolta, hogy: „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Mert: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának (aki a prófécia eme könyvének) beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből (e prófétai könyv igéiből), az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből (és attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából). És a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel. 22,18-19)

Ezért: az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek [és óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda, ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- a látszat, a hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [vagyis báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok” (Mát. 7,15)

Mert: „Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy; semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok [és rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket. A mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] a legkisebb lészen. Valaki pedig cselekszi [megtartja; megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [és királyságában] nagy lészen” (Mát. 5,19)

Az apostol is így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [és rabul ejt valaki a tudományon keresztül, üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres csalás által [és megtévesztéssel], mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való, (és hiú, és üres). [Más fordításban: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (világi) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson]” (Kol. 2,8)

És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16)

Mert „Aki megveri (vagy valaki szidalmazza, vagy gyalázza, vagy ócsárolja) az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon (és bűnhődjék; vére rajta)” (2 Móz. 21,15; 3 Móz. 20,9)

És: „Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke (vagyis mécsese) a legnagyobb sötétségben” (Péld. 20,20)

Mert: „Átkozott, aki kevésre becsüli (és gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen” (5 Móz. 27,16)

Hanem: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22)

 És Pál apostolon keresztül így hangzik a figyelmeztetés Krisztus népének: „Ti gyermekek szót fogadjatok (és engedelmeskedjetek) a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz (és ez a helyes). Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat, (ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez:) Hogy jól legyen néked dolgod (vagyis hogy jó dolgod legyen) és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3)

Mát. 15,7 Képmutatók [kétszínű színészkedők], igazán [és helyesen, találóan] prófétált felőletek [vagyis rólatok] Ézsaiás, mondván:

Mát. 15,8 Ez a nép szájával közelget [és közeledik] hozzám, és ajkával [csak formálisan] tisztel engemet; szíve [a bensője] pedig [messze] távol van tőlem [vagyis távol tartja tőlem a szívét].

Mát. 15,9 Pedig hiába tisztelnek engem [(matén): hasztalanul, eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek], ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán (és találóan) jövendölt (vagyis prófétált) felőletek (és rólatok), képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép (csak) ajkaival tisztel engem, a szívük (vagyis a bensőjük) pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg (és az emberek hagyományához ragaszkodtok), korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek” (Márk. 7,6-8)

Ézsaiás így prófétált erről: „És (így) szólt az Úr: Mivel e nép (csak) szájjal közelget (és közeledik) hozzám, és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve (vagyis a bensője) pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (vagyis az istenfélelme pedig csupán) betanított emberi parancsolat lőn.  Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan (és én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni), és bölcseinek bölcsessége elvész (és vége lesz), és értelmeseinek értelme eltűnik (és homályos marad)” (Ésa. 29,13.14)

Ezékiel is erről prófétál, ami egyben figyelmeztetés is Krisztus népének:  „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled (és Rólad) a falak mellett s a házaknak ajtaiban (és kapuiban). És egyik a másikkal szól (és így beszélgetnek maguk közt egymással), kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek (és gyertek csak), kérlek, és halljátok (és hallgassátok): micsoda beszéd (miféle ige) az, amely az Úrtól jő ki? És (azután) eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének), s oda ülnek elődbe, mint az én népem (vagyis odaül eléd az én népem), és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (és nem a szerint élnek). Hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, (és pajzán dallá lesz az a szájukban) szívük (és az eszük) pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs (Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot); csak hallják (hallgatják) beszédedet, de nem cselekszik azokat (és nem a szerint élnek)” (Ezék. 33,30-32)

Pedig: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén (elfordultak ezektől), és hiábavaló beszédre hajlottak (és üres fecsegésre adták magukat): Kik törvénytanítók akarván lenni, (de) nem értik, sem (azt) amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek (amit bizonygatnak)” (1 Tim. 1,5-7)

„E bizonyság (és ez a vélemény) igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek (hogy egészséges legyen a hitük). Nem ügyelvén zsidó mesékre (és ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal), és az igazságot megvető (és az igazságtól elfordult) emberek parancsolataira/val. Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind (a) lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek (és engedetlenek) és minden jó cselekedetre méltatlanok (és teljesen alkalmatlanok)” (Tit. 1,13-16)

Mát. 15,10 És előszólítván a sokaságot [és magához hívta a tömeget], monda nékik: [figyeljetek rám], és halljátok és értsétek meg [és lássátok be, amit mondok]:

Mát. 15,11 Nem az fertőzteti meg [nem az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert*

*A vallásos embereknek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [és ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitványak] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [és bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(réma): mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logosz): szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és nyilvánítanak] igaznak [a szavaid alapján igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37)

Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [mert ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)

Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

„Mert Istennek minden teremtett állata (minden teremtménye) jó, és semmi sem meg/el/vetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5)

Mát. 15,12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak [és felháborította őket amit mondtál, és belebotlottak a beszédedbe (logosz: az Igédbe) és tőrbe estek, amikor azt meghallották]?

Mát. 15,13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta [és minden növény], amelyet nem az én mennyei Atyám plántált [amit nem Ő ültetett, gyökerestül] kitépetik [és tövestül kiszaggattatik, és kivész, mert ki fogják gyomlálni].

Mát. 15,14 (És Ő ezt felelte rá) Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [vagyis világtalanoknak] vak vezetői ők [és vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [vagy a gödörbe] esnek*

*Már a próféták szóltak erről: „Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezettek, (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)

 Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)

Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos embernek] nevezed magadat [és a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [rá támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [és ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, [és elhitetted magaddal], hogy a sötétben járók [a sötétben élők] világossága, [és fénye]. A balgatagok [és tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [és nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [és a gyermekek; a kisdedek, és tapasztalatlanok] mestere [és tanítója] vagy, bírván [mert birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [a megismerés, és a tudás kiformálódása] és igazság [vagyis a valóság] (külső) formáját. [foglalatát; és vázát]” (Róm. 2,17-20)

De: „Jaj nektek vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Mát. 23, 16.24)

És: „Példabeszédet (vagyis példázatot) is monda nékik (Jézus): Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-e?” (Luk. 6,39)

Mát. 15,15 Péter pedig felelvén [így kérlelte, és], monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot [ezt a példabeszédet, hogy mit jelent ez a történet].

Mát. 15,16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még [hát még ti sem értitek; Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás]?

Mát. 15,17 Mégsem értitek-é [és nem gondoltok arra; és nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut [azután pedig kiürül onnan], és az árnyékszékbe vettetik [és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?

Mát. 15,18 Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből [a bensőtökből] származnak, és azok fertőztetik meg [és azok szennyezik be igazán; és azok teszik tisztátalanná] az embert.

Mát. 15,19 Mert a szívből [a bensőtökből] származnak [vagyis erednek és törnek elő] a gonosz gondolatok [és gonosz fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok], gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [vagyis szexuális bűnök. Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [és hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és szitkozódás].

Mát. 15,20 Ezek fertőztetik meg [és ezek szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert*

*Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről így hangzik: „Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok (és értetlenek) vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy (be) az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt (mert az nem teheti tisztátalanná)? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, amely minden eledelt megtisztít (Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt). Monda továbbá (és hozzátette): Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert (és az teszi tisztátalanná). Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások, telhetetlenségek (kapzsiságok), gonoszságok, álnokság (csalás), szemérmetlenség (kicsapongás), gonosz szem (irigység), istenkáromlás, kevélység (gőg), bolondság (esztelenség): Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik (és tisztátalanná teszik) az embert” (Márk. 7,17-23)

Az ember szívéről (bensőjéről, vagyis szellemi életének középpontjáról) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5)

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21)

Bizony: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (és javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (és tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10)

Erre Isten az Úr Jézus megváltásában adott megoldást. Aki Őt befogadja, az új emberré lesz, isteni természetet kap, ahogy erről Isten Igéje bizonyságot is tesz: „… mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis a régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,9-10)

Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben [és az önkényes vallási gyakorlatokkal] és alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében. De nincs bennük semmi becsülni való (mert valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test, [vagyis az érzéki test] hízlalására valók (és a hústest kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni)” (Kol. 2,20-23)

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön), hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29)  

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8) 

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szóma: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: „Minden mérgesség (keserűség) és fölgerjedés (indulat) és harag és lárma (és kiabálás) és istenkáromlás kivettessék közületek (és legyen távol tőletek) minden gonoszsággal együtt” (Eféz. 4,31)

Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan [vagy beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)

 Ugyanis: „Az eledelek a hasnak [vagyis az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [és a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi]. A test [(szóma):a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [nem fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongásra, ás nem  bálványimádásra] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)

Mát. 15,21 És elmenvén [továbbment] onnét [és visszavonult] Jézus, Tírus és Sidon vidékeire [vagyis területére] tére.

Mát. 15,22 És ímé [ekkor] egy Kananeus asszony jövén ki abból a tartományból [vagyis arról a környékről, arról a vidékről], és kiált [és kiabált, lármázott, ordított] vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj [és segíts] rajtam! Az én leányom az ördögtől [a gonosz szellemtől, a démontól] gonoszul [és kegyetlenül] gyötörtetik.

Mát. 15,23 Ő pedig egy szót [(logosz)= egy Igét] sem felele néki [és szóra sem méltatta]. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt [és oldd fel, szabadítsd meg, teljesítsd kérését], mert [folyton] utánunk [jön, és] kiált [és mögöttünk hangosan kiált, rikolt, sikít, és ordít].

Mát. 15,24 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Nem küldettem [máshoz], csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

Mát. 15,25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte [Más fordítás: az asszony mégis odajött hozzá, és e szavakkal borult le előtte, s úgy kérte], mondván: Uram, légy segítségül nékem!

Mát. 15,26 Ő pedig [visszautasította] felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni [Más fordítás: nem helyes, ha elvesszük a gyermekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak].

Mát. 15,27 Az pedig monda: Úgy van [igazad van], Uram; de hiszen az ebek [a kutyák] is esznek a morzsalékokból [a maradékból], amik az ő uruknak [és gazdájuknak] asztaláról aláhullnak [és amely lekerül uruk asztaláról].

Mát. 15,28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked [és történjék veled] a te akaratod szerint [legyen úgy, amint kívánod]. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva [még abban az órában]*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről: „És onnét fölkelvén (és elindulva), elméne Tírus és Sidon határaiba (vagyis vidékére); és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye (vagyis: bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét), de nem titkolhatá el magát (és nem maradhatott titokban). Mert hallván felőle (azonnal tudomást szerzett róla) egy asszony, akinek leányában tisztátalan szellem vala, (és miután) eljőve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És (mégis) kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt (a démont). Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg (és hadd lakjanak jól először a gyermekek). Mert nem jó a fiak (vagyis a gyermekek) kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni (és odadobni a kutyáknak). Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek (a kutyák) is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért (ezért a szóért mondom), eredj el; az ördög (a démon) kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá (és úgy látta), hogy az ördög (vagyis a démon már) kiment (belőle), a leány (a gyermek) pedig az ágyon feküvék” (Márk. 7,24-30)

Mát. 15,29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete]; és felmenvén a hegyre, ott leült.

Mát. 15,30 És nagy sokaság [és nagy tömeg] megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat [bénákat, nyomorékokat], vakokat, némákat [süketnémákat], csonkákat és sok egyebeket [és sok más betegeket], és odahelyezték [és letették] őket a Jézus [az Úr] lábai elé; és meggyógyítá őket,

Mát. 15,31 Úgy hogy a sokaság [a tömeg] álmélkodik vala, [és elcsodálkozott, meg volt döbbenve] látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek [a bénák meggyógyulnak, a nyomorékok épek lesznek], a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőiték Izráel Istenét.

Mát. 15,32 Jézus pedig előszólítván [magához hívta a] az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon [mert megszántam, és sajnálom ezt a sok embert, ezt a tömeget], mert három napja immár, hogy velem vannak [hogy (ki)tartanak mellettem], és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton [és nehogy kimerüljenek, és ellankadjanak az úton].

>>A teljes mondat így fordítható: Megindult a szívem ezen a tömegen, hiszen már három napja hűen kitartanak velem / várnak rám, holott nincs mit enniük>>

Mát. 15,33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk [Más fordítás: De hát honnan vehetnénk nekik ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret], hogy megelégítsünk [és megetethessünk, és hogy jóllakassunk] ily nagy sokaságot [egy ekkora tömeget]?

Mát. 15,34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány [vagyis egy kevés] halunk.

Mát. 15,35 És parancsolá a sokaságnak [vagyis ezután megkérte az embereket; és felszólította a tömeget, és meghagyta a népnek], hogy telepedjenek [és üljenek] le a földön.

Mát. 15,36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván [megáldotta, és], megtöré [vagyis megszegé], és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 15,37 És mindnyájan evének, és megelégednek [és jól is laktak]; és fölszedték a maradék darabokat hét teli kosárral.

Mát. 15,38 Akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

Mát. 15,39 És [miután Jézus] elbocsátván [elküldte] a sokaságot [a tömeget], beszállt a hajóba, és elméne Magdala [jelentése: torony, nagyság, halfigyelő torony) görög neve: Tarichea: halsózó] határaiba [vagyis vidékére]*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus tettéről: „Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította (magához hívta) Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülük messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig (így) felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki (miből tudná valaki ezeket jóllakatni) kenyérrel itt e pusztában? És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé (vagyis megtörte), és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És (ők pedig) a sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván (és miután áldást mondott) mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. Evének azért, és megelégednek (mert jóllaktak); és fölszedik a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig akik ettek mintegy négyezren; és (ezek után) elbocsátá őket. És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére (jelentése: haltorony; a környékhez tartozó)” (Márk. 8,1-10)

 Az Úr Jézus bárhová ment: „És [amikor kiszállt (vagyis kilépett) a hajóból, (vagy a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, és sok embert]. És megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Dávid így prófétál erről: „Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,2-5)

 Ézsaiás pedig így prófétál, kijelentve, hogy ki jött el a földre, a kietlen sivár pusztaságba: „Virulva virul és örvend ujjongva (és virágba borul és vigad, és vígan örvendezik, része lesz a Libanon (jelentése: a fehér, fehér hegy) pompájában, mert), a Libanon dicsősége adatott néki. Karmel (jelentése: gyümölcsöskert, díszkert, ültetvény) és Sáron (jelentése: síkság, sík föld) ékessége (dísze); meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét (és méltóságát). Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a tántorgó (a roskadozó) térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten (jön), aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,2-6)