Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
(Zsoltár 139, 14)
A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos
teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy
ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor
formáltattunk (Zsolt 139, 16).
Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát és felmér.
Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények
között született embereknek.
Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán
Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek
Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött,
nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri
nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így
különböztetve meg õt az állatoktól.
Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé,
hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz.
Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud
tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a
homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna
homlokról (Jel 3, 3), de
olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ
neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4).
Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük
mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész
teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten
hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.
Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell
az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki
ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal:
"Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire
visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk
kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk,
megérdemelnénk.
Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem
testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és
lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az
akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.