Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által
ér célhoz" (2Kor 12,9).
Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az
isteni erőnek. Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk
természettől való gyöngeségünket. Áldott legyen az Úr a testünkbe szúrt
tövisért, és a Sátán kísértéseiért, mert mindezek Isten kegyelméhez hajtanak
bennünket.
Ez a drága igehely az Úr Krisztus ajkáról származik. Amikor
e könyv szerzője először olvasta ezt az Igét, végtelen öröm töltötte el a
szívét: Elég nekem Isten kegyelme! Tudom, hogy elég. Avagy nem elég az ég a
madárnak, az óceán a halaknak? A Mindenható kielégíti legnagyobb szükségemet
is. Ő, aki fenntartja az eget és a földet, csak meg tud elégíteni egy olyan szerencsétlen
férget, mint én?
Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére. Ha nem veszi
le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. Erejével addig táplál, míg a
féreg elhordja a hegyeket, és a senkik győzedelmesen kerülnek ki a
kísértésekből és minden nyomorúságból. Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk,
mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van,
mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben. Ha viszont még gyengébbek lennénk,
mint amilyenek vagyunk - ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk
Krisztus által, aki megerősít minket.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.