Grenada hercegét, az egyik spanyol trónörököst,
életfogytiglani magánzárkára ítélték. Büntetését Madrid ősi börtönében kellett
letöltenie, amit „a koponya helyének" hívtak. A hely félelmetes, mocskos,
sivár volta szolgált rá erre a névre. Köztudott volt, hogy aki egyszer bekerül
oda, az élve nem jön ki. A hercegnek egyetlen könyvet adtak olvasnivalóul
fogsága teljes idejére - a Bibliát. Mivel ez volt az egyetlen könyv, amit
olvashatott, százszor meg százszor elolvasta. Állandó társa lett a könyv.
Harminchárom évi raboskodás után a herceg meghalt. Amikor
bementek a cellájába, hogy kitakarítsák, néhány feljegyzést találtak, amit
körmével vájt a börtöncella puhakő-falába. A feljegyzések ilyen adatokat
tartalmaztak:
A Zsoltárok 118,8 a Biblia középső verse; az Ezsdrás 7,21
tartalmazza az ábécé összes betűjét, kivéve a j-t; az Eszter 8,9 a leghosszabb
verse a Szentírásnak; a Bibliában nem található hat szótagnál többől álló szó
vagy név.
Amikor Scott Udell első ízben írt ezekről a Psychology Today
c. lap egy cikkében, különösnek tartotta, hogy egy olyan ember, aki
harminchárom évig tanulmányozta azt a könyvet, amelyről azt tartják, hogy
minden idők legnagyszerűbb könyve, csak jelentéktelen dolgokat tudott
összeszedni. Amennyire tudomásunk van róla, Grenada hercege soha nem lett
elkötelezett követője Krisztusnak, legfeljebb jelentéktelen bibliai jellemzők
szakembere.
Neked milyen hited van? Valami olyasféle, mint Grenada
hercegének? Lényeges különbség van a között, hogy tárgyi tudásunk van Istenről,
Jézus Krisztusról és a Bibliáról, és a között, hogy engedjük Istennek, hogy
megváltoztasson bennünket belülről kifelé. Sokan nőnek fel úgy, hogy sok
mindent tudnak a keresztyénségről, de soha nem adják át életüket Krisztusnak.
Te átadtad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.