Imre Dinnyes: ÜTÉSRŐL ÜTÉSRE

Készítette: Imre Dinnyes

Jézus, Isten emberi arca. Isten az örökkévalóságtól fogva (mondjuk így) ránk akart nevetni. A dicsőséges Ádámra, de a bukott Ádámra is. A Fiú emberré válását nem a bűn vagy a bukás kényszerítette ki, hanem Isten szeretete. A különbség csak az árban volt. A bűn (elszakadás, elidegenedés, önzés) idegen Isten számára. Nem Ádám személye, hanem az, ahogyan Ádám Istenre, magára, és Évára nézett. Ezzel az Ádámmal akart Isten MINDENKÉPPEN közösségbe kerülni. Az ár végtelenül nagyobb lett Isten számára, mintha Ádám nem bukott volna el.

Azt gondolhatjuk, hogy Jézus emberi és Isteni természete valamilyen csodálatos oknál fogva könnyedén együttműködött egymással. Azonban meg kell látnunk, hogy ő nemcsak értünk jött, hanem KÖZÜLÜNK is! Bele kellett merülnie abba a természetbe, amit meg akart változtatni, újjá akart teremteni. A Teremtő egyszer már "bepiszkította" a kezét, amikor a porból elkészítette az ember testét. Eljött az idő, hogy ismét megtegye.

"Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben." (Lukács 2:52)

A "gyarapodás" szót normálisan egy természetes, folyamatos előrehaladásnak, növekedésnek értelmezzük. Azonban a görög kifejezés megdöbbentő jelentést hordoz. A "prokopto" szó azt jelenti szó szerint, amit a kovács a patkóval csinál: felizzítja a tűzben, majd kiveszi, és kalapácsával újra és újra és újra hatalmas csapásokat mérve formálja lassan, apránként, de biztosan olyanná, hogy céljának megfelelő legyen. A pro jelentése előre, a kopto jelentése pedig vágni, ütni.

Jézus emberként való növekedése a bukott emberi természet, az Istentől való elidegenedés vasának felizzítása és hatalmas erővel való ütése, ismét ütése, és újra ütése volt. Ádám cipőjében, a mi cipőnkben állva újra és újra nemet mondott a bukottságnak. Lépésről lépésre, csapásról csapásra haladt előre a kereszten át, hogy átváltoztassa a bukott emberi létet. A fiú az utolsó Ádámként hűséges maradt fiú mivoltához, eredeti önmagához - ÉRTÜNK. A kereszten teljes mértékben azonosult az emberi elveszettség tapasztalatával (Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!), de ez az utolsó ütés, a végső csapás volt bukottság vasán. Utolsó szavai azonban - Elvégeztetett és Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet - a győzelem szavai voltak: ELKÉSZÜLT AMIÉRT JÖTT!

A MAG készen állt, hogy a földbe vetve megsokszorozza önmagát. Isten keze ismét "poros" lett, hogy a harmadik napon a második Ádám megszülessen és az eredeti tervnek megfelelően Éva is, a testéből.