15,3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam
is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
15,4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint -
feltámadt a harmadik napon. (1Korinthus)
Amikor Krisztus feltámadását ünnepeljük, eszembe jut a
kereszthalála. Az a péntek volt élete legfájdalmasabb, legkiábrándítóbb napja.
Annyira szörnyű volt, hogy ezt megelőzően Jézus vérrel verejtékezett. Úgy
nézett ki, hogy az ellenségei csúnyán elbántak vele. De Istennek más terve
volt! Pénteken sírba tették Jézust, ellenségei győzelmi ünnepet ültek, de aztán
a vasárnap reggel valami mást hozott. A sír nem tudta Jézust visszatartani! A
sötétség erői nem tudták megállítani! Harmadnapra kijött a sírból és azt
mondta: „Halott voltam, de most már örökké élni fogok!”
Megfogalmazhatunk egy alapelvet, amit a feltámadás tanít
nekünk: Isten mindig befejezi, amit elkezdett. Nem számít, milyen sötétnek néz
ki a dolog, nem számít milyen hosszú ideje tart, nem számít, hányan akarnak
lenyomni, ha kitartasz a hitben, akkor Isten el fog vinni a péntekből a
vasárnapba. Ő mindig elvégzi, amit elkezdett benned!
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elvégzed, amit elkezdtél az
életemben. Bízom Benned, és bármilyen sötétnek is tűnnek a dolgok, Te vagy
számomra a remény ragyogó fénye. Köszönöm, hogy munkálkodsz a színfalak mögött,
és átviszel engem ezen a helyzeten a győzelem helyére, életem minden területén!
Jézus nevében. Ámen.
Joel Osteen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.