Az ellenség
Kezdjük az összetűzés mögött álló, és azt előidéző tényzővel: az ördöggel és az ő angyalaival. Ki az ördög? Valóság ő, vagy valamiféle mitológiai figura? A Biblia azt tanítja, hogy az ördög valós személy, egy szellemi lény, aki eredetileg Isten legdicsőségesebb teremtménye volt, de fellázadt ellene és Isten ravasz ellenségévé vált (Ésaiás 14)
. A Biblia elmondja nekünk, hogy ő igen hatalmas, rendkívül intelligens és mérhetetlenül gonosz. A Szentírás azt is tanítja, hogy az ördög örök háborút folytat Isten és az Ő népe ellen. Önmagához hasonló teremtmények sokaságának vezetője és ura. Pál apostol ezeket a teremtményeket mint „fejedelemségeket, hatalmasságokat, ez élet sötétségének világbírót, a magasságban levő gonoszság lelkeit“ írja le. Mindez jól szervezett ellenállásra utal.
Összehasonlításul vegyük a néhai Római Birodalmat. A császár Rómában székelt, ahol a szenátussal való tanácskozás alapján alakította ki politikáját. A szenátorok a tanács döntéseit továbbítottak a helytartókhoz és a különböző vezetőkhöz, akik azokat végrehajtották. Ehhez hasonlóan, a sátán birodalmán belül is vannak magasrangú „tisztségviselők“, akik irányítanak és más, alacsonyabb rangúak, akik feladata a végrehajtás.
Dániel próféta könyvének tizedik része a egy kis betekintést nyújt a sátán királyságába.(Dániel 10:1-14)
Figyeljük meg, mit mondott az angyal: „De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig.“ Cirus volt Perzsia királya abban az időben, de egészen biztosan nem ő állt ellen az angyali küldöttnek. Az utalás a Perzsa Birodalom mögött rejlő szellemi hatalomra vonatkozik. Hasonló dolgokról tesz említést Ésaiás 14. és Ezékiel 28. fejezete is, ahol a próféták Babilon és Tírus királyai ellen prófétálnak. Prófétálás közben hirtelen és minden magyarázat nélkül a földi vezetők mögött álló szellemi hatalmakhoz fordulnak. Ezért azt is meg kell értenünk, hogy a világ, amelyben élünk nem az, aminek látjuk (azaz alapvetően materiális), hanem szellemi dimenziója van és „magasságban lévő gonosz lelkek“ uralják. Nagyon fontos felismernünk és megértenünk ezt a biblikus igazságot.
Hadd idézzek még egy példát erről a láthatatlan királyságról az Újszövetségből. Mindannyian ismerjük az Úr megkísértésének történetét. A sátán megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, s a következőket mondta neki: „Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott, és annak adom a kinek akarom“ (Lukács 4:6). Jézus nem vitatta a sátán hatalmát a földi királyságok felett, sem azt, hogy ezeket annak adta volna, akinek akarta. Valójában Jézus éppenséggel megerősítette a sátán ilyen állítását, amikor később úgy utalt rá, mint „e világ fejedelmére“ (János 14:30). Ezek bibliai tények, melyeket meg kell értenünk. Az az érzésem, hogy nagyon sok keresztény jutott evilági gondolkodásra, úgy tekintvén mindenre, mint pusztán csak az emberre és természeti folyamatokra visszavezethető dolgokra. Pál viszont ezt mondja: „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk.“ Ha nem értjük meg, hogy valójában szellemi erőkkel harcolunk, már előre vereségre vagyunk ítélve.
Összehasonlításul vegyük a néhai Római Birodalmat. A császár Rómában székelt, ahol a szenátussal való tanácskozás alapján alakította ki politikáját. A szenátorok a tanács döntéseit továbbítottak a helytartókhoz és a különböző vezetőkhöz, akik azokat végrehajtották. Ehhez hasonlóan, a sátán birodalmán belül is vannak magasrangú „tisztségviselők“, akik irányítanak és más, alacsonyabb rangúak, akik feladata a végrehajtás.
Dániel próféta könyvének tizedik része a egy kis betekintést nyújt a sátán királyságába.(Dániel 10:1-14)
Figyeljük meg, mit mondott az angyal: „De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig.“ Cirus volt Perzsia királya abban az időben, de egészen biztosan nem ő állt ellen az angyali küldöttnek. Az utalás a Perzsa Birodalom mögött rejlő szellemi hatalomra vonatkozik. Hasonló dolgokról tesz említést Ésaiás 14. és Ezékiel 28. fejezete is, ahol a próféták Babilon és Tírus királyai ellen prófétálnak. Prófétálás közben hirtelen és minden magyarázat nélkül a földi vezetők mögött álló szellemi hatalmakhoz fordulnak. Ezért azt is meg kell értenünk, hogy a világ, amelyben élünk nem az, aminek látjuk (azaz alapvetően materiális), hanem szellemi dimenziója van és „magasságban lévő gonosz lelkek“ uralják. Nagyon fontos felismernünk és megértenünk ezt a biblikus igazságot.
Hadd idézzek még egy példát erről a láthatatlan királyságról az Újszövetségből. Mindannyian ismerjük az Úr megkísértésének történetét. A sátán megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, s a következőket mondta neki: „Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott, és annak adom a kinek akarom“ (Lukács 4:6). Jézus nem vitatta a sátán hatalmát a földi királyságok felett, sem azt, hogy ezeket annak adta volna, akinek akarta. Valójában Jézus éppenséggel megerősítette a sátán ilyen állítását, amikor később úgy utalt rá, mint „e világ fejedelmére“ (János 14:30). Ezek bibliai tények, melyeket meg kell értenünk. Az az érzésem, hogy nagyon sok keresztény jutott evilági gondolkodásra, úgy tekintvén mindenre, mint pusztán csak az emberre és természeti folyamatokra visszavezethető dolgokra. Pál viszont ezt mondja: „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk.“ Ha nem értjük meg, hogy valójában szellemi erőkkel harcolunk, már előre vereségre vagyunk ítélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.