A harc
A következő, amit meg kell figyelnünk, a harc bensőséges természete, melyet a „tusakodni“ szó jelez. A szellemi harcnak két oldala van – általános és személyes jellegű. A harc általános szempontja, hogy Isten egyesült erői harcolnak a sátán egyesült erői ellen, míg a személyes, amikor te meg én közelharcot vívunk a démoni lelkekkel. Ez egy birkózó
mérkőzés. Teljesen valóságos, teljesen személyes. Élet-halál jellegű. Ha keresztény vagy, téged rendszeresen megfigyelnek, elemeznek és támadnak. Ha ennek nem vagy tudatában, akkor gyakrabban érnek sebesülések a harcban. Lehet, hogy ezen a ponton azt mondod: „Egy pillanat, nem túlzol ezzel? Mit értesz az alatt, hogy a démonok engem megfigyelnek, elemeznek és támadnak? Ez fanatikusan hangzik.“
Biztosíthatlak, hogy ez egyáltalán nem fanatikus, de annál inkább biblikus. Egészen egyszerűen ez az, amit a Biblia általánosan tanít, és hadd utaljak itt például Jób esetére.
“Lõn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.”
Jób 1:6-10
Látod, a sátán megfigyelte Jóbot. Elemezte. Nemsokára meg is támadta. A sátán trükkjei nem változtak az évszázadok folyamán – manapság mi is ugyanilyen támadásoknak vagyunk kitéve, mint amilyet Jób megtapasztalt. Remélem, mindezzel nem keltek pánikot, mert nem ez a célom. Csupán segíteni szeretnék abban, hogy a világot és saját tapasztalataidat bibliai szemszögből lásd meg. Ma a keresztényeknek, jobban mint valaha, igei gondolkodásra, igei világnézetre van szükségük, ami magába foglalja a szellemi világ valóságának felismerését és annak ismeretét.
A harc az Úré
Most, miután letisztáztuk a szellemi harc valóságát, szükséges szólni arról, hogyan maradhatunk fenn e láthatatlan küzdelemben. Az első dolog, amit ne szabad elfelejtenünk, hogy a harc az Úré, és ezért alapvetően fontos, hogy „erősek legyünk az Úrban, és az ő hatalmas erejében“ (Efézus 6:10). Nekünk magunknak nincs erőnk szembeszállni a sötétség hatalmával. Ha győzni akarok, erőmet az Úrból kell merítenem. Ennek tudata adott győzelmet olyan embereknek, mint Dávid és Jósafát.
Amikor Dávid szembeszállt Góliáttal, teljesen világossá tette, hogy ő Isten erejéban áll:
„Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és õ titeket kezünkbe fog adni.”
1 Sámuel 17:45-47
Hasonlóképpen, amikor az ellenségtől való szabadulásért Jósafát az Úrhoz kiáltott, a Szentlélek által Jaháziel próféta válaszolt: „Így szól z Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten” (2 Krónika 20:15). Nagyon fontos ezt megértenünk, különben a félelem és elbátortalanodás legyőznek minket.
Biztosíthatlak, hogy ez egyáltalán nem fanatikus, de annál inkább biblikus. Egészen egyszerűen ez az, amit a Biblia általánosan tanít, és hadd utaljak itt például Jób esetére.
“Lõn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sátán is közöttök. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.”
Jób 1:6-10
Látod, a sátán megfigyelte Jóbot. Elemezte. Nemsokára meg is támadta. A sátán trükkjei nem változtak az évszázadok folyamán – manapság mi is ugyanilyen támadásoknak vagyunk kitéve, mint amilyet Jób megtapasztalt. Remélem, mindezzel nem keltek pánikot, mert nem ez a célom. Csupán segíteni szeretnék abban, hogy a világot és saját tapasztalataidat bibliai szemszögből lásd meg. Ma a keresztényeknek, jobban mint valaha, igei gondolkodásra, igei világnézetre van szükségük, ami magába foglalja a szellemi világ valóságának felismerését és annak ismeretét.
A harc az Úré
Most, miután letisztáztuk a szellemi harc valóságát, szükséges szólni arról, hogyan maradhatunk fenn e láthatatlan küzdelemben. Az első dolog, amit ne szabad elfelejtenünk, hogy a harc az Úré, és ezért alapvetően fontos, hogy „erősek legyünk az Úrban, és az ő hatalmas erejében“ (Efézus 6:10). Nekünk magunknak nincs erőnk szembeszállni a sötétség hatalmával. Ha győzni akarok, erőmet az Úrból kell merítenem. Ennek tudata adott győzelmet olyan embereknek, mint Dávid és Jósafát.
Amikor Dávid szembeszállt Góliáttal, teljesen világossá tette, hogy ő Isten erejéban áll:
„Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és õ titeket kezünkbe fog adni.”
1 Sámuel 17:45-47
Hasonlóképpen, amikor az ellenségtől való szabadulásért Jósafát az Úrhoz kiáltott, a Szentlélek által Jaháziel próféta válaszolt: „Így szól z Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten” (2 Krónika 20:15). Nagyon fontos ezt megértenünk, különben a félelem és elbátortalanodás legyőznek minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.